2012. május 1.
Ha van itthon még olyan aktív fővárosi hardcore-banda, amelyik szinte hónapról hónapra tesz azért, hogy a színtérnek még mindig legyen alkalma arra, hogy életben tarthassa önmagát egy-egy koncert formájában, az bizonyosan a The Last Charge. Bár a srácok az elmúlt öt évben nagyon sok mindenen mentek keresztül, épp ezért láttuk időszerűnek az alábbi interjú elkészítését, főképp, hogy hamarosan megjelenik a zenekar második nagylemeze, ami minden értelemben egy új kezdetet fog jelenteni a formáció életében. Ennek jegyében kérdeztük ki Marcit, Danit és Janit a hardcore jelenéről, a külföldi kiadózásról, Magyarországról és a Straight Outta Nowhere-ről.
Sziasztok! Hogy haladtok a második nagylemez munkálataival, jelenleg mivel vagytok kész, és mi lesz a rögzítés következő fázisa?
Jani: Hali! Lassan az egész lemezkészítés a végéhez közeledik. A volt gitárosunk, Dexter vezénylésével egy bő másfél hónap alatt sikerült mindent felvenni a törökbálinti Supersize stúdióban, jelenleg a lemez keverése folyik és előreláthatólag a jövő hétre minden elkészül.
Az elmúlt öt év igen mozgalmas volt a zenekar számára: kiadtatok egy demót, felfrissült a zenekar tagsága, és emellett kiadót is váltottatok. Röviden összefoglalnád mindazt, hogy a Charge For Life kiadását követően hogyan jutottatok el mostanáig?
J: Én inkább úgy fogalmaznék, hogy az elmúlt öt évnek voltak mozgalmasabb és kevésbé mozgalmasabb időszakai. A 2007-es nagylemezünk megjelenését követően az otthoni bulik és a rendszeres európai turnék mellet azonnal új számok írásába kezdtünk, amiket még 2008-ban rögzítettünk is. Ezután következett az első törés, amikor a zenekar és az akkori dobosunk, Sarkantyú Miki illetve gitárosunk, Melis Dani útjai elváltak egymástól. Szerencsére a tagcserék gyorsan lezajlottak, ekkor csatlakozott hozzánk Makai Laci és Pap Márk. Itt kicsit lelassult a zenekar tempója, sőt, Laci fél év erejéig még el is hagyta a TLC-t. Azt hiszem, ekkor volt az a pont, amikor a legkevésbé voltunk aktívak, talán sokan azt sem tudták, hogy még létezünk. Ez a válság rányomta bélyegét személyes kapcsolatainkra is. A több mint egy évre nyúló toporgás alatt azonban volt időnk újragondolni, hogy miért is kezdtük el zenélni. Éppen ezért, úgy döntöttünk, hogy Máté nélkül folytatjuk. Miután Laci visszaült a dobok mögé és a csapat létszáma ötre csökkent, eldöntöttük, hogy „visszatérünk” és minél előbb csinálunk egy új lemezt.
A bemutatkozó nagylemezeteket újra kiadta a Beatdown Hardwear, amely olyan zenekarok kiadványait is gondozza, mint a Xibalba vagy a Twitching Tongues. A Spook Recordsnak már nem is lesz köze az új albumotokhoz? Emellett az új, német kiadó miben tud segíteni benneteket?
J: A Charge for Life-nak az újra kiadása egy koprodukció volt, a lemezt a korábbi kiadónk, a lengyel Spook Records, és a német Beatdown Hardwear közösen adta ki. Tonit, aki a Beatdown Hardweart csinálja, még abból az időből ismerjük, amikor az egész csak egy ruhamárka volt. Küldött nekünk egy-két pólót, többször eljött a németországi koncertjeinkre, volt, hogy 2 napra elszállásolta az egész zenekart, szóval elég jó haverok lettünk. Mikor a BDHW elkezdett lemezeket kiadni, nem volt kérdés, hogy a következő anyagunk nála fog megjelenni. Az új lemezhez a Spook Recordsnak már nem lesz köze, habár ők is érdeklődtek, de mindenki jobbnak látta, ha a lemezt egy kiadó viszi.
Dani: A Beatdown Hardwearnek elég jó terjesztése van Európában és Amerikában is, plusz jó kapcsolatai booking cégekkel, így lehetőségünk nyílhat bekerülni nagyobb turnékra, bár ezt egyelőre nem szeretném elkiabálni, illetve nagyon nagy részben rajtunk múlik.
Hogy látjátok, mi a legnagyobb különbség a 2012-es és a 2007-es TLC között? Miben változtatok, milyen tanulságokkal gazdagodtatok és miben tekintetek másként a zenélésre, mint olyanra?
J: Ezerszer letisztultabb, mind a zenét, a szövegeket és mind az előadást tekintve is. Mentes lett minden keménykedéstől, „tough” allűrtől és a zene sem ment el túlzottan a beatdown-vonal felé. Az új számok szerintem baromi jól ötvözik az oldschoolosabb, gyors témákat, a húzós 2-step részeket és természetesen az odabaszós breakeket. Pont a minap beszélgettünk több zenekar fellépéséről is, és eszünkbe jutott, hogy milyen félelmetes az, hogy egy ember, a közönség felé irányuló negatív kommunikációjával, felesleges keménykedésével mennyire antipatikussá tudja tenni az egész zenekart. Feltéve a nyilvánvaló a kérdést: lehet, hogy korábban más is így gondolkodott rólunk? De, hogy visszakanyarodjak a kérdésedhez, ahogy korábban is, úgy most is csak hobbiként tekintünk a zenélésre, egyikünk se szőtt soha olyan terveket, hogy ebből fogunk megélni. Talán ezért is működik még a zenekar, hiszen aki rózsaszínben látja a világot és ebben a műfajban rocksztár akar lenni, az fogja a legnagyobb pofont kapni a valóságtól.
D: Pedig ma már sokkal keményebbek vagyunk mint annak idején, hehe! Egyébként igen, azt én is érzem, hogy a Jani által említettek miatt az emberek nagy része teljesen félreérhette a dolgot illetve nem feltétlenül az az üzenet jött át, amit mi el szeretnénk juttatni. Ezt egyébként nem szeretném teljes egészében egy konkrét emberre fogni, de az biztos, hogy az elmúlt egy év változásai jó hatással voltak ránk.
Marci: A legnagyobb különbség, hogy már csak öttagú a zenekar. Máté kiesése ugyanakkor rákényszerített minket arra, hogy a mikrofonhoz lépjünk, ami jót tett a zenekar fejlődésének. A tanulság az, hogy a keménymag mindig együtt marad. Ez a zenekar igen régi barátságoknak a gyümölcse, amit talán a nehezebb idők kovácsoltak még szorosabbá. Aki pedig nem tud kitartóan dolgozni és olykor áldozatot hozni valamiért, az mindig le fog morzsolódni.
Az új lemez dalaitól mit várhatunk, miről fognak szólni az egyes szerzemények, és mi a mögöttük álló keletkezés története? Mikor íródtak ezek, és hogyan szerveződnek végül albummá?
J: Úgy másfél éve álltunk rá ténylegesen a számírásokra, akkor kezdtünk el új témákat próbálgatni már kifejezetten egy új album számára. Vannak olyan nóták, amik régi félretett témákból indultak, vannak olyanok, amelyek hamar elnyerték végleges formájukat és van olyan is, amit a stúdióban raktunk össze. Összesen tíz szám lesz a lemezen, az artworkön pedig a Grindesign és a Barber’s Art vállvetve dolgozik, így egy igazán különleges bookletre lehet számítani.
D: Én elég nehezen tudok beszélni a szövegeimről… Bármilyen egyszerűek is néha. :-) Nem szoktam azon gondolkodni, hogy épp most valami konkrét dologról írjak egy szöveget, csak írok pár sort, mikor eszembe jut valami. Technikailag úgy írom őket, hogy van rengeteg vázlatom papírokon, számítógépeken meg a telefonomon, és mikor közeleg a stúdió ideje, megpróbálom összeszedni és összerendezni őket. Csomó dolog inspirál, ami körülöttem, vagy ami bennem zajlik, különböző állapotok a kétségbeeséstől az eksztázisig, egyszerű dolgok és bonyolult dolgok. Vannak szövegek, amik több szálon futnak vagy többféleképpen is értelmezhetőek. A számok többsége tulajdonképpen arról szól, ahogyan a magam életét és a minket körülvevő társadalmat látom, de van például bebaszós szám is, meg olyan is, ami a bandáról meg a hardcore közegről szól. Ami körülvesz, az pedig Magyarország 2012-ben: a társadalom és a gazdaság romokban, a kultúra és a morál irányítottan lezüllesztve… Bizonytalanság, válságból válságba bukdácsolás… Adósságcsapda, az ország kétharmada szegénységben. A nyugati jóléti világ perifériája vagyunk, teletömve üres politikai szlogenekkel és a fogyasztói kultúra értéktelen árucikkeivel. A lemez szövegvilága tükrözi, ahogy az életre tekintek: meg kell próbálni egy embertelen világban emberségesnek maradni. Légy őszinte magadhoz, próbálj a helyes úton járni és soha ne add fel.
Pontosan ugyanazzal a szenvedély él bennem, mint 16 évesen, mikor elkezdtem ezt a bandát és időközben megtanultam, hogy a sokak számára elcsépeltnek hangzó Friends, Family, Unity jelszavak mennyire igazak, és valóban ezek a legfontosabb dolgok az életben. Más szemszögből nézve a lemez az elmúlt öt év története is, ahogy kis pöcsökből nagyobb pöcsök lettünk, történt velünk egy csomó jó és rossz dolog, és a nehézségek ellenére a barátságunk, szenvedélyük révén sikerült életben tartani a bandát.
httpvh://www.youtube.com/watch?v=DNY5WC0X5hc
Az album tartalmazni fogja a még a MySpace-re fellőtt demók újragondolásait is?
J: Igen. Mind a három számot kicsit átgyúrtuk, újragondoltuk, van, amelyikre egy teljesen új szöveg került.
Hogy látjátok, az elmúlt években hogyan változott nemcsak a fővárosi, hanem általában az itthoni hardcore-élet? Milyen a mai színtér a ti szemetekkel?
J: Soha nem tetszett az, amikor valaki folyton-folyvást azt hangoztatta, hogy „régen minden mennyivel jobb volt”, meg hogy „akkor még volt színtér” és a szokásos többi bullshit. Szerintem azzal, hogy valaki folyton temeti a színteret, és ennek különböző fórumokon hangot is ad, csak ártani tud a közösségnek. Arról nem is beszélve, hogy valakinek a siránkozására, meg arra, hogy „régen mennyivel jobb volt”, akár igaza van akár nem, senkinek sincs szüksége. Pedig már sokszor én is hasonlóképp gondolkodok és ez a legborzasztóbb az egészben. De a színteret építeni kell, valamilyen formában hozzá kell járulni. Mi ezt azzal tesszük, hogy lassan tíz éve együtt van a zenekar magja. Trendek jönnek-mennek, és ez alól egy hardcore színtér sem kivétel. Akármennyire sem tudok azonosulni sok mai metalcore-deathmetal zenekarral és stílussal, egy olyan csapatot, akik sokat dolgoznak és bizonyos keretek közt komolyan csinálják a zenélést, csak elismerni tudok és minden tiszteletem az övéké. Szerintem ma is vannak nagyon jó, feltörekvő, fiatal zenekarok, mint például a Wasted Struggle, a The Sharon Tate, a The Southern Oracle, a Fateful Strike vagy a szegedi Game Misconduct.
D: Én mindig nagyon idealista voltam, és vagyok a színtérrel kapcsolatban. Elsősorban boldog vagyok, hogy a hardcore-on keresztül nagyon sok jó embert ismerhettem meg mind Magyarországon, mind Európa szerte. Aztán persze megismertem sok hülye faszt meg agyhalottat is…de azok meg mindenhol vannak. Szerintem abból a szempontból semmi nem változott, hogy vannak kisebb klikkek meg társaságok, akik eléggé elkülönülnek. De például tök jó ebből a szempontból is a Gorilla Büfé megsegítésére szervezett buli, szerintem ilyen jótékonysági kezdeményezések mentén igenis össze lehet fogni valamennyire a színteret. Ami szerintem hiányzik, hogy most nincs egy kicsit több embert megmozgatni képes, úgymond színtérépítő hardcore zenekar, mint amilyen utoljára például a Hold X True vagy a Bridge To Solace volt.
M: Jaja, visszatérve a siránkozáshoz, azért az elkeserítő, hogy egyértelműen kevesebb új banda tűnt fel és alkotott maradandót az elmúlt években, pedig szerintem erre lenne igazán szükség.
Milyen terveitek vannak az idei évre vonatkozóan, és milyen hazai koncertek jelenthetők már be tőletek?
J: Most minden erőnket a lemez megjelentetése és a május elején induló európai turnénk kötik le. Eredetileg úgy szerettük volna, hogy a turné időpontjára már elkészül a lemez, de ez egy kicsit még várat magára és csak július környékén lesznek kész a CD-k. A turnét a londoni, No Second Chance-szel fogjuk nyomni és Németország, Belgium, Luxemburg, Franciaország, Csehország valamint Lengyel ország érintésével 10 koncertet adunk. Legközelebb Budapesten május 30-án, a No Regret által szervezett Broken Teeth-bulin, a Trafikban lépünk fel. Ezen kívül meghívást kaptunk egy nagy német hardcore fesztiválra, így a turné után nem sokkal a Return to Strength Festen is tiszteletünket tesszük, valamint itthon a Pannónia fesztiválon játszunk legendás SCHC bandákkal.
D: Nyár elejére is tervben van még egy lemezbemutató buli Budapesten, ennek az időpontja a lemez megjelenési dátumától függ. Őszre épp most kötöttünk le egy nagyon jó német fesztivál fellépést, illetve ha minden jól megy, tolunk még egy teljes Europa-turnét illetve hétvégi kiruccanásokat. A koncertek mellett pedig mindenképpen csinálunk legalább két videóklipet is az új lemez számaihoz.
1. Szia! Hogy haladtok a második nagylemez munkálataival, jelenleg mivel vagytok kész, és mi lesz a rögzítés következő fázisa?
Jani: Hali! Lassan az egész lemezkészítés a végéhez közeledik. A volt gitárosunk, Dexter vezénylésével egy bő másfél hónap alatt sikerült mindent felvenni a törökbálinti Supersize stúdióban, jelenleg a lemez keverése folyik és előreláthatólag a jövő hétre minden elkészül.
2. Az elmúlt öt év igen mozgalmas volt a zenekar számára: kiadtatok egy demót, felfrissült a zenekar tagsága, és emellett kiadót is váltottatok. Röviden összefoglalnád mindazt, hogy a Charge For Life kiadását követően hogyan jutottatok el mostanáig?
Jani: Én inkább úgy fogalmaznék, hogy az elmúlt 5 évnek voltak mozgalmasabb és kevésbé mozgalmasabb időszakai. A 2007-es nagylemezünk megjelenését követően az otthoni bulik és a rendszeres európai turnék mellet azonnal új számok írásába kezdtünk, amiket még 2008-ban rögzítettünk is. Ezután következett az első törés, amikor a zenekar és az akkori dobosunk, Sarkantyú Miki illetve gitárosunk, Melis Dani útjai elváltak egymástól. Szerencsére a tagcserék gyorsan lezajlottak, ekkor csatlakozott hozzánk Makai Laci és Pap Márk. Itt kicsit lelassult a zenekar tempója, sőt a Laci egy fél év erejéig még el is hagyta a TLC-t. Azt hiszem ekkor volt az a pont, amikor a legkevésbé voltunk aktívak, talán sokan azt sem tudták, hogy még létezünk. Ez a válság rányomta bélyegét személyes kapcsolatainkra is. A több mint egy évre nyúló toporgás alatt azonban volt időnk újragondolni, hogy miért is kezdtük el zenélni. Éppen ezért, úgy döntöttünk, hogy Máté nélkül folytatjuk. Miután Laci visszaült a dobok mögé és a csapat létszáma 5-re csökkent, eldöntöttük, hogy „visszatérünk” és minél előbb csinálunk egy új lemezt.
3. A bemutatkozó nagylemezeteket újra kiadta a Beatdown Hardwear, amely olyan zenekarok kiadványait is gondozza, mint a Xibalba vagy a Twitching Tongues. A Spook Recordsnak már nem is lesz köze az új albumotokhoz? Emellett az új, német kiadó miben tud segíteni benneteket?
Jani: A Charge for life-nak az újra kiadása egy koprodukció volt, a lemezt a korábbi kiadónk, a lengyel Spook Records, és a német Beatdown Hardwear közösen adta ki. Tonit, aki a Beatdown Hardweart csinálja, még abból az időből ismerjük, amikor az egész csak egy ruhamárka volt. Küldött nekünk egy-két pólót, többször eljött a németországi koncertjeinkre, volt, hogy 2 napra elszállásolta az egész zenekart, szóval elég jó haverok lettünk. Mikor a BDHW elkezdett lemezeket kiadni, nem volt kérdés, hogy a következő anyagunk nála fog megjelenni. Az új lemezhez a Spook recordsnak már nem lesz köze, habár ők is érdeklődtek, de mindenki jobbnak látta, ha a lemezt egy kiadó viszi.
Dani: A Beatdown Hardwear-nek elég jó terjesztése van Európában és Amerikában is, plusz jó kapcsolatai booking cégekkel, így lehetőségünk nyílhat bekerülni nagyobb turnékra, bár ezt egyelőre nem szeretném elkiabálni, illetve nagyon nagy részben rajtunk múlik.
4. Hogy látjátok, mi a legnagyobb különbség a 2012-es és a 2007-es TLC között? Miben változtatok, milyen tanulságokkal gazdagodtatok és miben tekintetek másként a zenélésre, mint olyanra?
Jani: Ezerszer letisztultabb, mind a zenét, a szövegeket és mind az előadást tekintve is. Mentes lett minden keménykedéstől, „tough” allűrtől és a zene sem ment el túlzottan a beatdown vonal felé. Az új számok szerintem baromi jól ötvözik az oldschoolosabb gyors témákat, a húzós 2-step részeket és természetesen az odabaszós breakeket. Pont a minap beszélgettünk több zenekar fellépéséről is, és eszünkbe jutott, hogy milyen félelmetes az, hogy egy ember, a közönség felé irányuló negatív kommunikációjával, felesleges keménykedésével mennyire antipatikussá tudja tenni az egész zenekart. Feltéve a nyilvánvaló a kérdést: lehet, hogy korábban más is így gondolkodott rólunk? De, hogy visszakanyarodjak a kérdésedhez, ahogy korábban is, úgy most is csak hobbiként tekintünk a zenélésre, egyikünk se szőtt soha olyan terveket, hogy ebből fogunk megélni. Talán ezért is működik még a zenekar, hiszen aki rózsaszínben látja a világot és ebben a műfajban rocksztár akar lenni, az fogja a legnagyobb pofont kapni a valóságtól.
Dani: Pedig ma már sokkal keményebbek vagyunk mint annak idején hehe
Igen, azt én is érzem, hogy a Jani által említettek miatt az emberek nagy része teljesen félreérhtette a dolgot illetve nem feltétlenül az az üzenet jött át, amit mi el szeretnénk juttatni.
Ezt egyébként nem szeretném teljes egészében egy konkrét emberre fogni, de az biztos, hogy az elmúlt egy év változásai jó hatással voltak ránk.
Marci: A legnagyobb különbség, hogy már csak öttagú a zenekar. A Máté kiesése ugyanakkor rákényszerített minket arra, hogy a mikrofonhoz lépjünk, ami jót tett a zenekar fejlődésének. A tanulság az, hogy a keménymag mindig együtt marad. Ez a zenekar igen régi barátságoknak a gyümölcse, amit talán a nehezebb idők kovácsoltak még szorosabbá. Aki pedig nem tud kitartóan dolgozni és olykor áldozatot hozni valamiért, az mindig le fog morzsolódni.
5. Az új lemez dalaitól mit várhatunk, miről fognak szólni az egyes szerzemények, és mi a mögöttük álló keletkezés története? Mikor íródtak ezek, és hogyan szerveződnek végül albummá?
Jani: Úgy másfél éve álltunk rá ténylegesen a számírásokra, akkor kezdtünk el új témákat próbálgatni már kifejezetten egy új album számára. Vannak olyan nóták, amik régi félretett témákból indultak, vannak olyanok, amelyek hamar elnyerték végleges formájukat és van olyan is, amit a stúdióban raktunk össze. Összesen 10 szám lesz a lemezen, az artwork-ön pedig a Grindesign és a Barber’s Art vállvetve dolgozik, így egy igazán különleges bookletre lehet számítani.
Dani: Én elég nehezen tudok beszélni a szövegeimről..bármilyen egyszerűek is néhaJ
Nem szoktam azon gondolkodni, hogy épp most valami konkrét dologról írjak egy szöveget, csak írok pár sort, mikor eszembe jut valami.
Technikailag úgy írom őket, hogy van rengeteg vázlatom papírokon, számítógépeken meg a telefonomon és mikor közeleg a stúdió ideje, megpróbálom összeszedni és összerendezni őket.
Csomó dolog inspirál, ami körülöttem, vagy ami bennem zajlik, különböző állapotok a kétségbeeséstől az eksztázisig, egyszerű dolgok és bonyolult dolgok. Vannak szövegek, amik több szálon futnak vagy többféle képpen is értelmezhetőek.
A számok többsége tulajdonképpen arról szól, ahogyan a magam életét és a minket körülvevő társadalmat látom, de van például bebaszós szám is meg olyan is, ami a bandáról meg a hardcore közegről szól.
Ami körülvesz, az pedig Magyarország 2012-ben..a társadalom és a gazdaság romokban, a kultúra és a morál irányítottan lezüllesztve…bizonytalanság, válságból válságba bukdácsolás…adósságcsapba, az ország kétharmada szegénységben..a nyugati jóléti világ perifériája vagyunk, teletömve üres politikai szlogenekkel és a fogyasztói kultúra értéktelen árucikkeivel..
A lemez szövegvilága tükrözi, ahogy az életre tekintek: meg kell próbálni egy embertelen világban emberségesnek maradni. Légy őszinte magadhoz, próbálj a helyes úton járni és soha ne add fel.
Pontosan ugyanazzal a szenvedély él bennem, mint 16 évesen, mikor elkezdtem ezt a bandát és időközben megtanultam, hogy a sokak számára elcsépeltnek hangzó Friends, Family, Unity stb jelszavak mennyire igazak, és valóban ezek a legfontosabb dolgok az életben.
Más szemszögből nézve a lemez az elmúlt 5 év története is, ahogy kis pöcsökből nagyobb pöcsök lettünk, történt velünk egy csomó jó és rossz dolog, és a nehézségek ellenére a barátságunk, szenvedélyük révén sikerült életben tartani a bandát.
6. Az album tartalmazni fogja a még a MySpace-re fellőtt demók újragondolásait is?
Jani: Igen. Mind a három számot kicsit átgyúrtuk, újragondoltuk, van, amelyikre egy teljesen új szöveg került.
7. Hogy látjátok, az elmúlt években hogyan változott nemcsak a fővárosi, hanem általában az itthoni hardcore-élet? Milyen a mai színtér a ti szemetekkel?
Jani: Soha nem tetszett az, amikor valaki folyton-folyvást azt hangoztatta, hogy „régen minden mennyivel jobb volt”meg, hogy „akkor még volt színtér” és a szokásos többi bullshit. Szerintem azzal, hogy valaki folyton temeti a színteret, és ennek különböző fórumokon hangot is ad, csak ártani tud a közösségnek. Arról nem is beszélve, hogy valakinek a siránkozására, meg arra, hogy „régen mennyivel jobb volt”, akár igaza van akár nem, senkinek sincs szüksége. Pedig már sokszor én is hasonlóképp gondolkodok és ez a legborzasztóbb az egészben. De a színteret építeni kell, valamilyen formában hozzá kell járulni. Mi ezt azzal tesszük, hogy lassan 10 éve együtt van a zenekar magja. Trendek jönnek-mennek és ez alól egy hardcore színtér sem kivétel. Akármennyire sem tudok azonosulni sok mai metalcore-deathmetal zenekarral és stílussal, egy olyan csapatot, akik sokat dolgoznak és bizonyos keretek közt komolyan csinálják a zenélést, csak elismerni tudok és minden tiszteletem az övéké. Szerintem ma is vannak nagyon jó, feltörekvő, fiatal zenekarok, mint pl. a Wasted Struggle, a The Sharon Tate, a The Southern Oracle, a Fateful Strike vagy a szegedi Game Misconduct.
Dani: Én mindig nagyon idealista voltam és vagyok a színtérrel kapcsolatban hehe Elsősorban boldog vagyok, hogy a hardcore-on keresztül nagyon sok jó embert ismerhettem meg mind Magyarországon, mind Európa szerte. Aztán persze megismertem sok hülye faszt meg agyhalottat is…de azok meg mindenhol vannak.
Szerintem abból a szempontból semmi nem változott, hogy vannak kisebb klikkek meg társaságok, akik eléggé elkülönülnek. De például tök jó ebből a szempontból is a Gorilla Büfé megsegítésére szervezett buli, szerintem ilyen jótékonysági kezdeményezések mentén igenis össze lehet fogni valamennyire a színteret.
Ami szerintem hiányzik, hogy most nincs egy kicsit több embert megmozgatni képes, úgymond színtérépítő hardcore zenekar, mint amilyen utoljára például a Hold X True vagy a Bridge To Solace volt.
Marci: Jaja, visszatérve a siránkozáshoz, azért az elkeserítő, hogy egyértelműen kevesebb új banda tűnt fel és alkotott maradandót az elmúlt években, pedig szerintem erre lenne igazán szükség.
8. Milyen terveitek vannak az idei évre vonatkozóan, és milyen hazai koncertek jelenthetők már be tőletek?
Jani: Most minden erőnket a lemez megjelentetése és a május elején induló európai turnénk kötik le. Eredetileg úgy szerettük volna, hogy a turné időpontjára már elkészül a lemez, de ez egy kicsit még várat magára és csak július környékén lesznek kész a CD-k. A turnét a londoni, No Second Chance-szel fogjuk nyomni és Németország, Belgium, Luxemburg, Franciaország, Csehország valamint Lengyel ország érintésével 10 koncertet adunk. Legközelebb Budapesten május 30-án, a No Regret által szervezett Broken Teeth bulin a Trafikban lépünk fel. Ezen kívül meghívást kaptunk egy nagy német hardcore fesztiválra, így a turné után nem sokkal a Return to Strength Festen is tiszteletünket tesszük, valamint itthon a Pannónia fesztiválon játszunk legendás SCHC bandákkal.
Dani: Nyár elejére is tervben van még egy lemezbemutató buli Budapesten, ennek az időpontja a lemez megjelenési dátumától függ. Őszre épp most kötöttünk le egy nagyon jó német fesztivál fellépést, illetve ha minden jól megy, tolunk még egy teljes Europa-turnét illetve hétvégi kiruccanásokat.
A koncertek mellett pedig mindenképpen csinálunk legalább 2 videóklippet is az új lemez számaihoz.
