“Gyökeresen másképp közelítünk a zenéhez, mint az átlagos trendkövető rockzenekarok” – Uzipov-interjú

Egyelőre keveseknek esett csak le, de az Uzipov jelenleg Magyarország talán legtökösebb zenekara. A nagyvárosi élet sötét, alkoholgőzös, hirtelen pofonokkal teli ridegségét hasonló kvalitású zajrock-dalokban megéneklő budapesti trióra a “szakmából” Lovasitól Ganxstáig jó páran felfigyeltek már, ám a közönség egyelőre csak kis számban vette a csapat által osztott lapot, hiába szólhatnának az azon álló sorok sokkal szélesebb körhöz is. Magazinunkat már az első felvételeikkel meggyőzték, és azóta is rendületlenül mennek előre: az utóbbi években több szülinapi feldolgozás-projektben is szerepeltek, idén a Nemzeti Kulturális Alap Cseh Tamás programjának nyerteseinek listáján is szerepelt a nevük, most szombaton pedig a fővárosi Kuplungban zárják az évet – és ezzel együtt a Bazaltkockák-érát is, mivel úgy néz ki, végre a régóta várt második nagylemezük is célegyenesbe ér. Mindezen apropókból úgy gondoltuk, ideje egy kicsit kérdezősködnünk a srácoknál, ők pedig készséggel álltak is rendelkezésünkre egy interjúra.

Szevasztok! Mi a helyzet a banda háza táján? Olvastuk, hogy a Cseh Tamás Programon keresztül nyertetek 2 millió forint állami támogatást, amihez ezúton is gratulálunk! Mire fogjátok ezt fordítani?

Köszönjük! Elég régóta dolgozunk a következő nagylemez anyagán, nagyon jókor jött ez a támogatás, mert így olyan formában tudjuk megvalósítani a lemezt, ahogy azt megálmodtuk.

Év elején azt mondtátok, hogy még idén ki szeretnétek hozni a második nagylemezt, hogy álltok vele?

Szerettük volna, de kicsit sűrűbb lett az év, mint terveztük. Rengeteg állomásra elkísértük Döglégy Zoliékat a 20 éves Kartel-turné keretein belül, egy halom nagy fesztiválon megfordultunk velük és önállóan is, úgyhogy egyszerűen nem tudtunk elég időt szentelni az új anyagnak egészen mostanáig.

Hogyan születik egy Uzipov-szám? Változott ez bármiben a Bazaltkockák óta (akár írásnál, akár a feljátszásnál), vagy szögegyenes folytatás jön?

Sokkal többet dolgozunk a dalokkal, mint az előző lemez esetében. A metódus viszont ugyanaz maradt: lemegyünk a próbaterembe, megiszunk 75 fröccsöt és hadonászunk a hangszerekkel. Ha jön egy jó ötlet, amit mindhárman érdekesnek tartunk, akkor elkezdjük kidolgozni.
Belülről nézve úgy érezzük, hogy teljesen más lesz az új anyag, mint a Bazaltkockák volt. Aztán ha megmutatjuk Ica néninek, ő így is, úgy is csak zajt fog hallani, úgyhogy ez elég szubjektív dolog… Meglátjuk, elég sok minden csak a stúdióban fog majd eldőlni/kialakulni.

Ha már a Bazaltkockákat emlegettem, mi a helyzet a 18 című dallal? Miért pont annyi, és egyáltalán, hogy került a zenei ökölcsapások mellé egy hétperces instrumentál?

Ez a dal eredetileg egy 18 perces improvizáció volt, tehát innen a cím. A Pannónia stúdióban követtük el egy számok közti „pihenő” alkalmával. Azért kellett megvágni, hogy 30 perc alatt maradhasson a nagylemez hossza…

Elég sok feldolgozás jött ki a kezeitek alól az utóbbi években, nem éppen a legkézenfekvőbb előadóktól (Kispál és a Borz, Soerii & Poolek, Ganxsta Zolee és a Kartel), ráadásul mindegyik felkérésre. Szerintetek mi lehet az oka, hogy ilyen sokan kopogtatnak ezzel pont nálatok?

Nagy megtiszteltetés volt mindhárom felkérés, örömmel tettünk eleget nekik. Valószínűleg az lehet a háttérben, hogy a szakmán belül elég sokaknak feltűnik, hogy gyökeresen másképp közelítünk a dalokhoz és általában a zenéhez, mint az átlagos, trendkövető rockzenekarok.

A ’Sötét oldal újragondolásával jó néhány Kartel-bulin is vendégeskedtetek az idei év során. Ezek hogy sikerültek, hogy fogadta a közönségük a pinceriffeket? Átérezték, vagy sokan álltak értetlenül pislogva?

Azt lehet mondani, hogy várakozáson felül pozitív volt a fogadtatás mindenütt. Mondjuk hozzátartozik, hogy a szám alig több mint 2 perc, úgyhogy felkonffal, örüléssel, tapsikolással, pacsizással együtt is 4 perc alatt lezavartuk a dolgot, ezért aztán a kedves közönség feltehetőleg az elkövetkező 5 szám alatt dolgozta fel, hogy „ez meg mi a f*szom volt”. De például a VOLT-os buliról készült kisvideón jól látszik, hogy frankón működött a dolog:

Pár hete a Kettőnégy Halloweenen is elkövettetek néhány hippis feldolgozást. Ezek egyszeri csodák voltak ott és akkor, vagy találkozhatunk majd még velük, akár élőben, akár felvételen?

Nem tervezzük, hogy felvesszük ezeket a dalokat a repertoárba. Ez most furán fog hangzani a korábbiak fényében, de alapvetően távol áll tőlünk a feldolgozásosdi, jobban szeretünk a saját ügyeinkkel foglalkozni.

Elég gyakran jön elő a dalszövegeitekben az italozás témaköre. Sör vagy fröccs?

Fröccs.

11145025_10154492159958521_2953723926581754366_n[1]Pálinka vagy keserű?

És.

Térjünk vissza a zenére – hörgés vagy power metal-sikoly?

Ordítás veséből.

Gitárszóló vagy befelezés?

Bármi-bárhó.

Most szombaton a Kuplungban koncerteztek a Grand Mexican Warlockkal és a River of Lusttal. Itt mi várható?

Ez lesz az utolsó koncertünk egy jó darabig. Idén biztosan, de még az is lehet, hogy egész télen is. Egy kicsit újragondoltuk a műsorunkat erre az estére, itt-ott megszíneztük finomságokkal, és NEM a Fekete Neked lesz a nyitószám. :)

A jövő év hogy alakul? Mik a tervek, célok?

Hamarosan – talán még idén – megjelenik egy CD, amin az összes eddigi stúdiófelvételünk megtalálható lesz. Bazaltkockák + Szőrén a Borzot EP + Ganxsta tribute dal. Fontos nekünk, mert ez utóbbi dalok eddig fizikai formában nem voltak elérhetőek. Reméljük, hogy a fa alá már be lehet majd pakolgatni.
A jövő év eleje az új nagylemez munkálataival fog telni, tavaszra mindenképp szeretnénk elkészülni vele. Aztán lemezbemutató, turné, meg világhír nyilván.

Az Uzipov szombat este a Kuplungban koncertezik progresszív kedvencünk, a Grand Mexican Warlock, és az ezen az estén debütáló River of Lust társaságában. A kapunyitás 20:00, a belépő 1000 forint, a buli facebook eseményénél játék is van.