"Mindig az underground meg a pop között lavíroztunk félúton" – Fish!-interjú Kovács Krisztiánnal

11072134_934512149926364_5191442307859351702_n[1]

Rég megszokott dolog, hogy a Fish! az ország egyik legsokoldalúbb és egyben legközvetlenebb zenekara, akik körül ráadásul folyamatosan történnek a dolgok. E hét péntekre például egy saját poppunk-minifesztivált hoztak össze, ahol a Kies, a Headstock és a Show Your Otherside lesznek a vendégeik – amikor meg nem fiatal, feltörekvő tehetségek fölött bábáskodnak, akkor a saját közönségükből igyekeznek közösséget építeni, vagy éppen blöffből kidobnak egy popos remixet, ami aztán akkorát megy, hogy Fonogram-díjra jelölik őket érte. A csapat a mai napig nem felejtette el, honnan jött, és a jövőt illetően is jól körvonalazott elképzeléseik vannak. Nagyjából ezek azok a témák, amelyek szóba kerültek, amikor egyik délután Kovács Krisztián frontemberrel kiültünk a Kopaszi-gát pázsitjára – ennek a beszélgetésnek a többé-kevésbé teljes átiratát olvashatjátok el az alábbiakban:

Amikor egyeztettük ezt az interjút, színtérformálást emlegettél nekem. Ez alatt mit értesz? Úgy érzed, ráfér a színtérre a formálás? Milyen módon?

Ezt igazából csak viccből írtam, mert régen a Nuskullon voltak ilyen dumák, hogy színtérformálás. Nyilván mi nem tudunk színtérformálók lenni már csak a korunkból fakadóan sem, de én egyébként azt látom, hogy nem nagyon van olyan zenekar a hazai punkrock-színtéren – a hardcore nyilván más történet, de ott se látom, hogy lenne –, aki vezető szerepet vállal fel, vagy olyan közösségi élményt tud kovácsolni, ami akár a színtéren túliaknak is megmutatja, hogy van ilyen. Inkább szimpátia meg ismeretségek alapján kötődünk ezekhez a színterekhez, mintsem zeneileg, de azt gondolom, abszolút nem ciki, ha egy viszonylag menőbb zenekar foglalkozik olyanokkal, akik nem feltétlenül kerülnének ki a szűken vett színtér keretein kívülre.

Gondolom, így született meg ez a most következő buli is.

Abszolút. De nálunk ez mindig így van. Ha nézed, hogy milyen bandákkal lépünk fel – nálunk sosincs az, hogy pénzt kérünk az előzenekarkodásért. Ez bevett szokás, de én sose mentem el a zenekarommal sem annak idején úgy, hogy valakihez befizettük magunkat. Ha tetszettünk, akkor király, akkor úgyis elvittek magukkal. És ha most megtehetjük, és nekünk nem kerül plusz költségbe, akkor miért ne segítsünk olyanokon, akik tetszenek nekünk? Így konkrétan rákanyarodva a jövő heti sztorira, pont három olyan zenekarról beszélünk, akik valószínűleg a Fish! közönségének is bejöhetnek, ha még nem ismerik őket. De szerintem névről vagy egy-két klip erejéig biztos, hogy tudnak már róluk.

Ha már színterekről volt szó, azt veszem észre, hogy a Fish! kezdi magát kinőni a mainstream irányába, például ezekkel az utolsó slágerekkel, mint a Ne is figyelj’ vagy a Rét. Te hogy látod ezt?

A Rétet nem kötném ide, az teljesen adekvát Fish!-dal, ugyanolyan, mint mondjuk a Majdnem Kalifornia volt. Ha meg meghallgatod a Ne is figyelj rám eredeti verzióját, az is egy teljesen alapra vett Fish!-dal. Nyilván megvolt az oka, hogy a Necc remixet megcsináltuk – egyébként egy éve jelent meg, és most tetőzik gyakorlatilag. De ezzel nem is számoltunk, ez egy poénnak készült.

Egy trollkodás, ami bejött?

Teljesen. Ez egy olyan trójai faló volt, ami bement, nyerített és oda is szart a vár küszöbére. Túl jól is sült el. A mai napig naponta háromszor megy a Class.fm-en, és a Petőfin is minimum egyszer. Ha ez jelenti a mainstreamet, akkor biztos mainstreamek vagyunk, de amúgy nem. Ha megnézed, nagyon nem nőtt a táborunk – a hallgatóságunk igen, de a koncertre járó közönségünk nem. Ha valaki mondjuk a Necc remixszel szembesül először, és meghallgatja a többi dalunkat, akkor arra juthat, hogy “úristen, ezek metálosok, csak popot játszanak” – ami egyébként igaz is. Valószínűleg ott sokkal kisebb merítés marad, aki élőben is kipróbálja a zenekart, mert aki popot hallgat, nem feltétlen fog a Gyere ki a rétrére ugrálni, ami bár szerintünk pop, de ha valaki csak rádiót hallgat, annak már kifejezetten metálnak tűnhet.

Közben meg annyira bejött a dolog, hogy Fonogramra jelöltek vele titeket.

A Fonogramnak presztízsértéke volt pár évvel ezelőttig. Most nem tudom, kik döntik el, hogy kik legyenek a jelöltek, de valószínűleg úgy kerültünk oda, hogy itt egy olyan dal, amit nem a Wellhello meg a Halott Pénz csinált, és mégis nagyon sokat játsszák a rádióban, úgyhogy muszáj volt jelölni.

Egyszer régebben kérdezted, mit szeretek a Fish!-ben metálosként. Az egésznek a pozitív kicsengését. Hogy akár egy lemezt meghallgat az ember, akár egy bulira elmegy, vagy csak így összefutunk délután, mindig egyfajta pozitív aura vesz körül titeket. Ez miből fakad szerinted?

Szerintem abból fakadhat, hogy nem veszünk túl komolyan semmit. Nem görcsölünk rá dolgokra. És ahogy öregszünk, úgy egyre kevésbé, tehát valószínűleg egyre jobb fejek tudunk lenni. Elengedjük azt a feszülős törtető attitűdöt, ami most a huszonéveseknek nagyon a sajátja, a zenei színtéren még sokkal inkább, mint az élet más területein. Teljesen más a hozzáállás. Amikor mi elkezdtük, nem voltak előttünk példák, legalábbis itthonról, hogy mit hogyan lehet csinálni. Bár jóval tudatosabban működik a zenekar, mint két éve, vagy pláne tíz éve, ahhoz képest még mindig megvan bennünk ez a gyermeki rácsodálkozás, ha például csinálunk egy telt házas koncertet Győrben – “baszki, ez király!” Mindig van hova fejlődni, de ezt nem számokban mérjük, hogy akkor jövőre 1400 embert kell csinálni. Inkább azt szeretnénk, hogy a feeling, amit te is mondasz, az olyan hallgatóságra találjon, ami folyamatosan növekszik. Ez megvan, ez hál’istennek működik, és azt gondolom, ebben nem is nagyon fogunk változni. Mindig is policy volt a zenekarnál, hogy ne akarjunk ebből megélni, mert akkor óhatatlanul is Ne is figyelj rám-féle remixek születnének. Inkább az van, hogy csináljunk, amit akarunk, és ha az találkozik valamiféle igénnyel, az jó. Minket inkább lehet szeretni azért, mert egy kicsit szedetlen a történetünk, mint azért, mert valami hullaprofi pop produkció lenne. Ezeket nem szeretem, és egyébként nagyon őszintétlennek is érzem nagyjából az összes fiatal zenekart mostanában.

Azért azt sem lehet mondani, hogy ne lettetek volna profikká az évek alatt, mondjuk kiállásban, ahogy egy show-t levezényeltek.

Ez szerintem nem nagyon változott, ezt inkább rutinnak mondanám – a rutin szó pont az ellentéte annak, amit csinálni szeretnénk, de nyilván olyan régóta nyomjuk már, hogy óhatatlanul is vannak olyan dolgok, amik sokszor megtörténnek. A tavaszi turnén is volt csomó arc, aki eljött több állomásra is, és pont azon gondolkodtam, hogy rutinból jönne egy-két olyan mondat konferálásnál, ami két héttel azelőtt is ugyanúgy volt. Ez a jelenlévők 90%-ának új lesz, de nekik nem, és előbb-utóbb nekem is unalmas lesz, úgyhogy folyamatosan változni kell. Ilyen szempontból mondtam, hogy inkább tudatosabb a zenekar, ha ez úgy jön le, hogy profik vagyunk, az tök király.

Abba belegondoltál, hogy az első nagylemez idén elmúlt tíz éves?

Nem.

Mikor hallgattad azt utoljára? Mikor jutott egyáltalán eszedbe, hogy azok a számok léteznek?

Azt hiszem, valamikor karácsony környékén letöltöttem a saját oldalunkról a saját lemezeinket, mert gépet cseréltem és nem voltak fenn rajta. Vicces egyébként. Én valójában onnan datálom a zenekart. Ugye volt ez a 15 éves buli két évvel ezelőtt, ’99-ben jött létre a zenekar, de az egy amolyan mag volt, kezdeti gyermekbetegségekkel. Valamikor 2005 környékén volt, hogy letisztult a történet, és 2006-tól, az első lemeztől számítható rendesen működő zenekarnak a Fish!. Én azt látom, hogy nekünk sose voltak kiugró sikereink, mint mondjuk a pályatársaknak, viszont még mindig létezünk. A velünk együtt indult zenekarokból gyakorlatilag egy sincsen, aki még mindig létezne, olyan meg végképp nem, aki tömegeket tud megmozdítani. Mindig azt szoktam mondani – és már rutinos és unalmas is vagyok ezzel –, hogy ez a lassú építkezés, ami egyre inkább tudatossággá fajul, ez hosszú távon bejön. Nem kell görcsölni, majd jön magától.

Lett volna egy olyan kérdésem, hogy mit üzennél vissza 2006-ba az akkori Krisztiánnak, de ezzel most ezt el is sütötted.

Hát ugyanezt. Egyébként ha tudatosabbak lettünk volna, vagy lett volna olyan szervező vagy menedzsment, aki ezzel tud foglalkozni, átugorhattunk volna bizonyos szamárlétrákat, de pont azt látom – visszakanyarodva még az előző előtti előtti kérdésre –, hogy nagyon sok zenekar nem is átugorja a szamárlétrákat, hanem egyből a tetején kezdi. Ez így nem jó, ez nem fog működni sokáig. Bár hozzáteszem, hogy ha pusztán rádiós “zenekarokat” veszünk alapul, ez mindig is így működött, a pop az ilyen. Mi meg valahogy mindig az underground meg a pop között lavíroztunk félúton, kicsit erre, kicsit arra. Emlékszel, a Csinálj egy lemezt, a Majdnem Kalifornia, az abszolút rádiórockos hangzás volt, akkor éppen az jött. A Savval teljesen az ellentéte jött ki ennek, az egy sokkal szúrósabb, tüskésebb valami volt, ott inkább a metálos dolgok jöttek elő. A Konzervzene meg szerintem konkrétan a popos punkrock magyar megtestesülése volt. És ezt nem nagyképűen mondom, de az tényleg – 29 perc, tök jó [csettint], és abból is lettek rádióslágerek, meg vannak olyanok, amiket soha nem játszottunk… Ezzel egyáltalán nem válaszoltam a kérdésedre egyébként, csak gondolkoztam.

Csak nyugodtan. És ha mondjuk megfordítjuk, mit mondana az akkori Krisztián most neked, ha megnézne egy bulit?

Hát őőő, egyrészt le kéne fogyni, meg három év alatt így megőszülni, az nem oké, de egyébként tök oké 40 felé szerintem. Lehetne vicceseket mondani, de tök elégedett vagyok. A zenekarral néha szóba kerül, hogy hogy lehetne “még jobban”, és mindig abban maradunk, hogy nem kell. Ha megnézed, kvázi egyedül maradtunk a régi budapestrocknrollos szcénából, ami elindult a kétezres évek elején-közepén itthon, az ilyen modernebb rockzenekarok közül gyakorlatilag senki nincs már, csak mi vagyunk. Nyilván a mi zenénk is más, picit változik – visszakanyarodva a 2006-os lemezre, hallottam ilyeneket, hogy “az még nagyon zenei volt”, Incubus-, Red Hot Chili-, Faith No More-fílingek, ahhoz képest meg egy tuskó poprock lett.

Szerintem ezek ugyanúgy megvannak most is.

Szerintem is. És a Konzervzenén is megvoltak, és az összes többin is megvoltak, csak nyilván letisztult a dolog, és egyre többen szeretik – jórészt a magyar nyelv miatt is természetesen. Nálunk azért nem annyira jellemző, hogy “hát régebben jobb volt”, ezt mi annyira nem kapjuk meg. Én a Konzervzenét éreztem a definitív Fish!-lemeznek, az volt az a lemez, amit világéletemben el akartam készíteni. Az újról nem feltétlenül gondolom ezt, mert az egy sokkal csapongóbb valami.

Én meg pont ezért gondolom, hogy az új az, mert abban minden benne van, ami a Fish!-ben valaha is volt.

Igen, ezt is írtad, és utólag igazat kell, hogy adjak neked, de tudni kell, hogy én egy földhözragadt punkrocker csávó vagyok, aki Bad Religiont hallgat, ami nem túl változatos történet. De mindkettőnek megvan a szépsége, és tök jó, hogy még mindig tudunk új dolgokat hozni, még ha azok nem is új dolgok, hanem a régieket vesszük újra elő.

Szerinted meddig lehet kitolni a Fish!-hangzást, akár metálos, akár popos irányba? Ott van ugye a Szépen kérlek, ami egyszerre a leginkább haj- meg seggrázós számotok, meg szerintem eleve valószínűleg a Fish! az egyetlen zenekar, ami egyazon koncerten játszott már Napalm Death-et meg Backstreet Boyst is.

Haha, mert keveset jársz Necc Partira. De figyelj, Dáci csatlakozásával végképp realitássá vált, hogy itt metálosok játszanak popot. Egyébként mindig csináltunk ilyen mondvacsinált definíciókat a zenekarnak, hogy „100% hardpop”, vagy „FISH! – Férfiak Indokolatlanul Sok Hangszerrel”, aztán „bohóckodás hangszerekkel” – ezt például a Shockmagazinon írták.

Gyakorlatilag a Konzervzene is egy ilyen volt.

Igen, csak abba ugye több dolgot bele tudsz gondolni, vagy ráaggatni. Szóval metálosok popot játszanak. Azt gondolom, majd a következő dolgok lesznek az igazán szélsőséges sztorik. De közben az új lemeznél is teljesen görcsölés nélkül kijött belőlünk egy Lehet az élet című szám, ami meg nyilván azért van, mert vén faszok vagyunk… Abszolút pozitív jellegű, én attól féltem is, hogy nagyon nyálas, és a többiek mondták, hogy nem, tök jó. Tök laza, tök őszinte, tök egyenes, nincs benne semmi odaszólás – ez a bajom, mert eddig mindig az volt. De tudni kell változni. Mondjuk meg is kaptuk azt, hogy ha más lenne az ének meg a szöveg, akkor Hooligans is lehetne. De mondjuk a felületes hallgató számára nem is vagyunk messze a Hooliganstől szerintem. Ha csak a zenét nézed, akkor ugyanolyan egyszerű gitározós popzene – nyilván mi sokkal karcosabbak vagyunk, sokkal durvábbak, meg a szövegek teljesen másról szólnak, ezért is nem fogunk megtölteni sportarénákat, de nem is ez a cél. Azt is megkaptuk egyébként, hogy most már tizenéveseknek játszik a zenekar. Nem tudom, ha meghallgatom a szövegeimet, nem gondolom, hogy csak nekik szól. És furcsa, mert az van, hogy elöl ugye tombolnak a fiatalok, hátul meg már ilyen negyvenes formák jönnek. Nagyon sokan vannak idősebbek, akik most fedezik fel a zenekart maguknak, és rácsodálkoznak, hogy “van ilyen energikus rockzenekar?” – nagyon súlyos, a rádiós játszások kapcsán részt vettünk egy-két városi napon meg hasonló rendezvényeken, és nem féltünk, de olyan furcsa érzésünk volt, hogy “kellünk mi oda?” Mi azért ugyanúgy a rockklubokban érezzük jól magunkat, a punkrock/hardcore/metal közegben, de tökre működtünk. Nem is az volt, hogy elővettük csak a popos számokat, hanem a legdurvábbakat is úgy sikerült tálalni, hogy még aki nem hallgat ilyen zenét, az is tök jól szórakozott. Valószínűleg ez az erősségünk, és ezt folytatni is fogjuk. Ha valakinek ez mainstream vagy nem tetszik, hát nem kell hallgatni.

Visszatérve a hétvégi koncertre, tőletek mire lehet számítani?

Ez kvázi egy második lemezbemutató, mert ugye az elsőre rengetegen nem jutottak már be a hajóra. Kb. ugyanaz lesz, mint ami szokott lenni, fesztiválnyitó történet. De egyébként tök jó, hogy visszatekintő jelleggel beszélgettünk ezekről  a dolgokról, mert lesznek olyan nagyon régi számok is, amiket nem játszottunk évek óta. Meg az új lemezt is pörgetjük.

Péntek este a Fish! a Barba Negra Trackben játszik a saját nyárindító mikrofesztiválja keretében, amelyen a Kies, a Headstock és a Show Your Otherside is fellép majd – a buli részleteit lásd a facebookon!