2014. február 6.
Szép és torz, sötétség és fény, ember és üresség légyottját játszotta fel a Képzelt Város egy, a szó szoros értelmében vett emberi kapcsolattörténetbe ágyazva az Anatolij című nagylemezre. Nagy szavak? Nem, inkább jó lemez. Ennek kapcsán pótoltuk eddigi mulasztásunkat, és kérdőre vontuk őket, amit persze már sokkal hamarabb megtehettünk volna, hiszen csináltak már ők a magyarországi élvonalba tartozó lemezt. De most már tényleg eljött az idő, és a lemez megjelenése mellett a zenekarban (és egyben a magyar undergroundban) történt, nagy horderejű mozgolódás illetve a mostanság tapasztalt heveny koncertezés is interjúért kiáltott. A kérdésekre Miskolczi Márton, Kovács Ákos és Győrffy Máté válaszolt:
Mutassátok be kérlek a tagságot! Ákostól kérdezem elsősorban, hogy milyen ez az új közeg a marionette ID után? Nem volt nehéz a beilleszkedés?
Máté: Hatan vagyunk, egy lány és öt fiú, elég sok ember megfordult már a zenekarban az évek alatt, de mégis mindig megtaláltuk a saját hangunkat. Marci az egyetlen alapító tag aki a zenekarban maradt, engem egy évvel az alapítás után kerestek meg, hogy csatlakozzak. A jelenlegi tagságból időrendben Gyöngyi következett, majd Szilveszter, Dani és legvégül Gergő kilépése után Ákos, ha most mindenkiről elmondanám, hogy ki milyen hangszeren játszik, mikor lépett be a zenekarba, az lehet, hogy unalmas lenne.
Ákos: Nagyon jól ismerem a többieket évek óta, Mátéval pedig a marionette ID-ben is együtt játszottunk már, szóval nem volt gond semmivel.
Aki már zenekarozott, az tudja, hogy milyen nehéz akár egy triót is megszervezni, munka meg minden egyéb kötelezettség mellett. Ti meg hatan vagytok, hogy tudjátok ezt menedzselni a gyakorlatban?
Máté: Az biztos, hogy rengeteg energia, hogy eljussunk addig hetente legalább egyszer, hogy hat ember egy időben ugyanazon a helyen legyen, ezt az energiát érdemes lenne magára a zenélésre, vagy bármi hasznosabbra fordítani, de sajnos általában elkerülhetetlen.
Marci: Nem könnyű dolog. Minél több ember annál több lehetőség van arra, hogy valakinek tovább bent kell maradnia munkahelyén, vagy egy családi esemény miatt le kell mondania egy próbát. Szerencsére mindenkinél elég magas prioritást élvez a zenekar és barátok is vagyunk régóta, így viszonylag hatékonyan tudjuk kezelni az esetleges konfliktusokat. Továbbá mindig figyelünk arra, hogy kellő mennyiségű időt töltsünk együtt, vagy éppen külön. Sokat lógunk együtt zenekaron kívül is. Rendszeres nyaranta a közös fesztiválozás, ami mindig hatalmas élmény. Sajnos az egyik kedvenc fesztiválunk, a Fekete Zaj most úgy néz ki, nem lesz egy darabig, pedig oda mindig úgy mentünk, hogy végig tudjunk maradni a fesztivál ideje alatt, ne csak beugorjunk koncertezni egyet.
Játszotok más bandákban is? Van, aki hivatásszerűen zenélléssel foglalkozik közületek?
Marci: Én játszom még a The Hostages Went Home nevű zenekarban.
Ákos: Én nem játszom máshol, a mindennapokban teljesen mással foglalkozom, a zenélés hobbi leginkább.
Máté: Jelenleg csak ez van, korábban a marionette ID-ben zenéltem még Ákossal. Szilveszterről lehetne mondani, hogy hivatásszerűen zenél, matektanítás mellett legalább öt különböző zenekarban basszusgitározik egyszerre.
Mi a helyzet a Hostages’-zel? Ha jól tudom, most forgattatok klippet, hogy sikerült?
Marci: Március elején kijön az új lemez, és ennek az egyik dalához készül egy klip is. A forgatás fantasztikus élmény volt, nagyon jó kis társaság gyűlt össze. Bár a hideggel azért rendesen megküzdöttünk. Január szabadtér, egész nap, sok sárga labda.
Ti most akkor poszt-rock zenekar vagytok? Kik inspiráltak titeket zeneileg, és kik a nagy kedvencek?
Marci: Post-rock, vagy post-rock közeli zenekarok hatására kezdtünk el annak idején ilyesmi zenét játszani. Bár néhány elem már tetten érhető a Csend utca EP-n, de akkor még nem tudtuk, hogy ez egy külön műfaj, aminek neve van. Nálam ez úgy volt, hogy nagyon megtetszett a Neurosis, utánuk néztem és láttam, hogy van saját kiadójuk, és így botlottam a Red Sparowes-ba, és akkor elindult. Nagy kedvenc ezeken kívül még a Mono és az Iliketrains. A korai időszakban leginkább pedig még korai Anathema és egyéb doom/black közeli dolgok inspiráltak.
Máté: Egymástól függetlenül, de ugyanakkor kezdtünk el post-rockot hallgatni, nálam is a Red Sparowes vonalon kezdődött, majd jött sorra a többi. Mostanában azért ritkábban hallgatok ilyesmit. Az első pesti Russian Circles koncert elég meghatározó volt, ráadásul a marionette ID-t is akkor hallottam először játszani.
Ákos: A post-rock jellegű dolgok nálam jórészt kimaradtak, tulajdonképpen csak a leghíresebbeket ismerem. Azok közül talán a post-metal, például a Cult of Luna világa áll legközelebb hozzám. A korai grunge-lemezek után a zenéléssel kapcsolatosan leginkább talán az Engine Down vagy a 16 Horsepower (később Woven Hand) hangulata inspirált, sok más mellett persze.
Nem tervezel a jövőben az egyéb hatásaid nyomdokain elindulni, vagy akár a korai Sammy Sosára emlékeztető zenével előállni, Ákos?
Ákos: Mostanában sajna biztosan nem, de még sor kerülhet rá. Az akkori Sammy Sosa zenéjéhez közelebb áll talán, amit most Tomiék (ex-marionette ID) játszanak Black Mongo néven Bátor Gergővel és Bátor Bencével. Érdemes meghallgatni!
Miért lett Képzelt Város a nevetek?
Marci: A zenekar indulásakor az érettségi/felvételi környékén Weöres Sándor lázban égtem, és szerettem volna olyan zenekar nevet, amihez köze van. Az akkori tagság meg két építész hallgatóból, és két leendő építész hallgatóból állt.
Mennyire fogadta jól a közönség illetve a szakma az új lemezeteket? Jobb vagy rosszabb reakciókra számítottatok?
Máté: Énekest cserélni nem egyszerű egyik zenekarnak sem, elkerülhetetlen, hogy valakinek ne tetsszen az új felállás. Nekünk nagyon tetszik, ahogy alakult a zenekar, zeneileg most van a leginkább egyben a társaság, Ákos belépése után fél évvel már el is készült az új lemez, sosem voltunk ilyen produktívak előtte. A szakma és a közönség is elég pozitívan reagált a lemezre, talán sikerült vele egy szintet feljebb lépnünk.
Marci: Lemezfelvétel előtt és közben sokat beszéltünk erről magunk közt, hogy vajon hogy fogadják majd egyes emberek ezt a lemezt. Mit fog szólni például egy fiktív ős marionette ID rajongó aki utálja a Képzelt Várost. Kitaláltuk előre, hogy vajon miket fognak kommentelni, ebből egy pár be is jött. A viccet félretéve, eddig ennek a lemeznek van a legnagyobb visszhangja, ennek örülünk.
Érezhetően sötétebb és keményebb vonalat fogtatok meg az Anatolijjal, mint korábban. Ezt a sztori és a hangulat kívánta meg, vagy a jövőben is ezt a hangzást szeretnétek tovább vinni?
Marci: Ez a zene most ezt a történetet kívánta és ez a történet pedig ezt a zenét. Lehet, hogy a következő lemez teljesen másmilyen lesz.
Máté: Ákos rengeteg új energiát hozott a zenekarba, meg persze vele erősödött a mélyre hangolt gitáros lobbi is.
Elképzelhető valamilyen radikális elmozdulás az eddig képviselt irányvonaltól, akár csak egy dal erejéig?
Marci: Manapság mi számít radikálisnak? Gondolom, ha elkezdenénk r&b-t játszani akkor az radikális lenne :) Igen, egyébként megvan a szándék arra, hogy a következő lemezen eddig talán tőlünk nem hallott dologgal jöjjünk elő, legalábbis részben. Folyamatosan gondolkozunk ezen, aztán persze majd kiderül, mi fog kijönni belőlünk.
Máté: Marci poplemezt szeretne negyediknek, szerencsére demokrácia van a zenekarban.
Az Anatolij háttérsztoriját és mondanivalóját elég részletesen leírjátok a weboldalon, így én inkább arra lennék kíváncsi, mit gondoltok a történetről. Szerintetek kamu Tokovék űrutazása, vagy valóban megtörtént?
Marci: Megtörténhetett.
Ákos: Valóban, talán ez a legszerencsésebb megfogalmazás. Egyes részletei igazak talán, de a lényeg pont a titokzatosság és az ábrázolhatóság.
Érdekel amúgy titeket az űrkutatás? Szerintetek mit profitálhat belőle az emberiség?
Marci: Engem nagyon, rengeteg Discovery-t, Science-t nézek. Gondolom, előbb-utóbb ideje lenne megtalálni pár Földhöz hasonló bolygót, vagy civilizációt, vagy valami. Vagy egy űr-körutazás a Jupiter körül sem lenne rossz.
Ákos: Engem is nagyon érdekel, régebben is sokat olvasgattam az űrkutatás történetéről, a Mercury és Gemini-programról, a híresebb projektekről és persze tragédiákról. Van valami abszurd abban, hogy az ember fogja és kilövi magát az űrbe, ahol egyébként teljesen életképtelen. Nyilván rengeteget köszönhet az emberiség ezeknek a dolgoknak, és itt nem feltétlenül csupán a GPS-re meg a műholdakra gondolok. Ellentmondásos dolog ez, hiszen vonzó ugyan ez a töretlen fejlődés, de az ember könnyen úgy érezheti, hogy talán mégis van egy határ, ahol meg kellene állni.
Gondolom már csak „kötelességből” is megnéztétek a nemrégiben vetített Gravity című filmet, mi a véleményetek róla? El tudtátok volna képzelni a legújabb albumotokat, mint soundtracket a film alá?
Marci: Én még nem láttam, de sokat olvastam róla. Egyszer majd megnézem. Úgy gondolom, hogy a két történet más, így én nem raknám be filmzenének az Anatolij lemezt, de nagyon szívesen írtam volna hozzá filmzenét.
Máté: Körülbelül egy héttel az album premierje előtt tudtam meg, hogy egyáltalán van ez a film, végül egy nappal a klipünk forgatása előtt meg is néztem. Az alapszituáció nagyon hasonló, de teljesen más irányból közelíti meg a film, mint a mi lemezünk.
Ha jól sejtem, ezúttal Ákos írta a szövegeket. Nem volt fura magyar nyelven írni? Ki volt rád a legnagyobb hatással a magyar szövegírók közül?
Ákos: A lemezen azért Gyöngyinek is vannak szövegötletei. Nem is tudom, furcsa persze, főként azért, mert a keretsztori nagyon meghatározta az egészet, így pedig elég nehéz. Pontosabban mindenhogyan nehéz, legalábbis számomra. Nem tudnék kiemelni egy előadót sem, rengeteg a jó szöveg az underground hiphoptól kezdve a rockzenén át az alternatívig. Kimondottan sok a jó szövegíró szerintem.
Kiről szól a Theodor című dal?
Ákos: Tulajdonképpen csak félig áll egy személy a dolog mögött. Amikor a lemez készült, beszélgettünk róla, hogy egy ilyen űrutazásnak melyik pillanatait lehetne így vagy úgy megfogni. Ilyen lehet az a mozzanat, amikor az ember átlépi a világűr határát, és amikor alapvető vonatkoztatási rendszerek válnak sok szempontból semmivé, és több értelemben is minden a feje tetejére áll, az ember egyszerre csodálkozik, szorong és kíváncsiskodik. Érdekes pillanat lehet, főleg valakivel megélni. És persze metaforikusan is működik, mint minden ilyesmi. Visszatérve a címhez, a világűr ehhez hasonló határa létezik, Kármán-vonalnak nevezi a szaktudomány a kiváló tudós után (Kármán Tódor – szerk.) Hát jobb ötlet híján ezt választottuk mi is. Először inkább vicc volt, de aztán rajtaragadt. Azért vicces, mert valóban olyan, mintha egy személyről szólna a dal.
Máté: A stúdióban egyébként még Teodóra névre hallgatott, korábban meg Ákos egy beceneve volt a munkacíme.
Beszéljünk kicsit az Ég veled, Anatolij! klipjéről. Kik a benne szereplő színészek? Ismertétek őket korábban is?
Marci: Még korábban egy Mu színházas előadáson láttam először játszani Viktort, aki a KB35 társulat tagja. Fél évvel később, amikor azon gondolkodtam, hogy ki játszhatná Anatolijt, egyből ő jutott eszembe. Az már csak a véletlen műve, hogy Viktor felesége, Éva (szintén a társulat tagja) Gyöngyi unokatestvére, így pedig már adta magát a dolog. Nagyon jó volt velük dolgozni, és a végeredmény is olyan lett nagyjából, amilyennek elképzeltük.
Máté: A klipet amúgy Marci rendezte, ő írta a forgatókönyvet, szervezte az egész forgatást, csak hát nagyon szerény.
Hol lehet titeket legközelebb elcsípni élőben?
Máté: Legközelebb február 8-án a Club 202-ben, az Isten Háta Mögött társaságában hallhattok minket. A tavasz folyamán debütál a következő klipünk, lesz még pár budapesti koncert és ellátogatunk többi vidéki városba is.
A Sammy Sosa Band idejében gondolom összehaverkodtatok Egyedi Petivel. Terveztek valami közös mókát a színpadon? Vagy ez meglepi? :)
Ákos: Annak idején, mint Sammy Sosa, nagyon sokat játszottunk Petiék régi zenekarával, az Annabarbival, mindig nagyon inspiratív volt. A hétvégén egy színpadon fogunk állni, közös mókáról eddig nem volt szó, persze bármi előfordulhat.
