2013. február 6.
Térjünk a lényegre: a Thank You Scientist azoknak lesz a kedvenc zenekara, akik szeretnék, ha a Coheed & Cambria még „extrább” lenne, vagy aki régóta vágyik egy könnyedebb, de összetettségéből nem veszítő Mars Voltára. Persze lehet esetükben Frank Zappát, a King Crimsont, a T.R.A.M.-et, jazz előadókat, de akár a Dance Gavin Dance-t is emlegetni (a lazaságban és a gitárokban tényleg ott van Will Swan), ettől még mindenki azonnal Claudio Sanchez hangjára, és a ‘Volta gazdag hangszereltségére fog gondolni, ha meghallja a Maps of Non-Existent Places című, 58 perces albumot. A hétfős zenekar ugyanis így néz ki: van egy kevésbé fejhangú Sanchezük, egy gitáros, aki amellett, hogy háttérvokálozik, néha csellót vagy shamisent (~japán bendzsó) ragad, de akad még a bandában olyan, aki a vonós hangszerekért felel (+ mandolin, hogy ne unatkozzon), két fúvós (egy a szaxofonokat, egy pedig a szárnykürtöt, a harsonát és a trombitát intézi), és persze a ritmusszekció sem maradt ki. Ők heten nem nagyon hisznek a „kevesebb néha több” elvében, és 58 perc alatt jazzes progresszív rockjuk folyamatos átalakulásokon megy át, szinte minden hangszer megkapja a reflektorfényt pár percre (szaxofonszóló, gitárszóló, basszusgitárszóló és egyéb nyalánkságok), van, hogy ha teker az egyik dalban az ember fél percet, már egy teljesen másik zenei világba csöppen. Ennek vannak előnyei, és nyilván vannak hátrányai, hiszen ezt a lemezt se lehet teljesen felmenteni a „hangszeres maszturbálás” vádjai alól, de az biztos, hogy ha valaki unja az egyszerű dolgokat, akkor érdemes belehallgatni az albumba. A letöltés persze nem ingyenes, hiszen ha kifizették a hangszereiket, akkor azért, ha nem, akkor meg azért kell nekik a pénz.
