2013. január 11.
A francia Burning Bright neve nem csenghet ismeretlenül a Tukker Booking követői számára, hiszen Karsay Mátéék novemberben Budapestre is elhozták a zenekart, és ha akkor még nem is feltétlenül hangozhatott csábítóan a nevük, a most megjelenő bemutatkozó nagylemezük, a Domesday egyfelől arra ad okot, hogy az ember határozottan csapkodja a fejét az asztalba, másfelől arra, hogy mostantól várni is érdemes legyen a srácokat. A korábban a Death Mercedesszel splitelő banda ugyanis jó eséllyel az idei év legjobb neocrust anyagával rukkolt elő, de tovább megyek: a (még mindig borító nélküli) Domesday az utóbbi évek legjobb európai anyaga a műfajon belül, és erről semmi más sem tehet, csak a kiváló dalok, amelyek egyszerre szenvedélyesek, lendületesek és erőteljesek. Az Aussitot Mort dobosát is soraiban tudó banda lényegében a műfaj eddig kialakult hagyományait egyesítette, valamint a modern hardcore világából is átvett ezt-azt, viszont a végeredmény így is csak annyira lett érzelmes, hogy az ne legyen érzelgős, miközben az egyes szerzeményeket tényleg szétfeszíti az energia. Ennek köszönhető az is, hogy a Domesday elég nehezen tud kiszakadni a lejátszóból, hiszen az atmoszférateremtő dallamokon túl is annyira átjön a zenekar kiforrott karaktere, hogy annak hallatán a Burning Brightra méltán tekinthetünk a kontinensünk egyik legjobb feltörekvő zenekaraként. A Domesday egyébként ingyen letölthető a srácok Bandcamp-oldaláról, így ne csak hallgasd, hanem fogd és vidd is az idei év első igazán kiemelkedő anyagát (ami hiába van kiírva 2012 decemberére, csak idén jelenik meg):
