2016 legvártabb hazai lemezei – 2. rész

2016_legvartabb_2

Múlt hónapban elkezdtünk egy cikksorozatot, amelyben megkíséreljük összefoglalni, melyek lesznek azok a hazai megjelenések, amelyeket a leginkább várunk 2016-ban, illetve amelyek előrejelzéseink alapján az év legjobb vagy legfontosabb lemezei lesznek. Az első részben a hardcore-színtérhez köthető bandák között néztünk szét, a folytatásban pedig a metal különböző alműfajai és azok hibridjei következnek. Ahogy legutóbb, úgy ezúttal is csak olyan zenekarokat/lemezeket sorolunk fel, akikről biztosan tudjuk, hogy jelenleg is készülnek a próbateremben vagy a stúdióban a megjelenésre, valamint ezúttal sem rangsoroltunk, az összeállításban az ábécésorrend érvényesül. Íme:

ABSENT DISTANCE

A székesfehérvári Absent Distance túlzás nélkül nevezhető úttörőnek a djent (egyébként nem valami nagyszabású) hazai történetében, még akkor is, ha a műfaj skatulyájából hagyományosabb prog- vagy épp alt-metalos vonásaik miatt ki is lógnak egy kicsit. A formáció első teljes értékű albuma, a nagyrészt még Pencs Tamás és Matolcsi Péter gitárosok házi demóin alapuló Common Ghost of the Lifelines még 2012 végén jelent meg, azóta a srácok mindössze egy akusztikus EP-vel és egy single dallal jelentkeztek, de mostanában már javában készül a nagyobb hangvételű, hivatalos folytatás, amely a tervek szerint még valamikor az év folyamán meg is látja a napvilágot.

BÍRÓSÁG

tej_2015[1]

Nem hallottál még a Bíróságról? Nem is csodáljuk, hiszen a tavaly feloszlott Isten Háta Mögött frontemberének, Pálinkás Tamásnak az új zenekara mindeddig hivatalosan nem is lett bejelentve, leginkább csak a (közösségi) médiában félhangosan elejtett félmondatokból lehet összerakni a bandát ábrázoló képet. Ezekből egyelőre annyit tudni, hogy Palika bírótársai az IHM utolsó időszakában is mellette pengető Studt Bálint basszer, valamint Szabó László dobos (jelenleg Grand Mexican Warlock, Trillion, Jazzékiel, a töriórába meg inkább bele se kezdünk) lesznek, magát a zenét illetően viszont még elég homályos a kép. Ám ha azt nézzük, hogy valahányszor hősünk az utóbbi jó 15 évben dalszerzésre adta a fejét – legyen szó akár fortyogó progresszív metálról, elszállós alternatív rockról, vagy könnyed popról -, abból rossz anyag, de még csak rossz dal sem nagyon született, akkor semmi okunk nincs rá, hogy ne bízzunk benne teljes mértékig ezúttal is.

És ezt tényleg annyira vakon tesszük, hogy a bandához kapcsolódóan egyetlen másodpercnyi felvételt sem tudunk mutatni. De amint lesz valami, úgyis szólunk.

GODKNOWS

1619231_1247626968585806_8010476761081778314_n[1]

A néhai Plastic Bitch metamorfózisából született Godknows tavaly augusztusban debütált a nagyközönség előtt, és első daluk, a These Walls már önmagában is elég volt a figyelmünk felkeltésére. A banda afféle grunge-alapú, de toolos vagy épp poszt-hardcore-os kilengésektől sem mentes receptje hamarosan egy négyfogásos EP formájában is élvezhető lesz, ennek a felvételei jelenleg is zajlanak. A megjelenés után tavasszal pedig a srácok az Apey & the Pea és az AWS közös turnéjának vendégeként az ország szinte összes nagyobb városában is felbukkannak majd, szerintünk érdemes rajtuk tartani a szemeiteket.

INSANE – ERR

insane2015[1]

Az Insane igencsak régi motoros a hazai mezőnyben, idén már tizenhetedik(!) éve, hogy a banda rengeteg tagcsere ellenére is rendületlenül járja az ország (meg olykor egész Európa) klubjait. A csapat fennállása alatt nem csak a térképen, hanem a zenei stílusok között is igen hosszú utat tett meg, a kezdeti nu metalos hangzás helyét mára a dallamos metalcore vette át, és ezen a vonalon továbbhaladva érkezik majd idén, négy évvel a legutóbbi Concord the World kis(nagy?)lemez után az ötödik (hatodik?) album, az Err, amelynek első, tulajdonképpen címadó dalát már be is mutatták a srácok – ez alapján a minőség ezúttal is garantált.

LEANDER KILLS

12661808_1535487803446497_6474817866374440742_n[1]

Itt a NuSkullnál igazából soha nem rajongtunk feltétlenül Köteles Leander munkásságáért, de az tény, hogy a multi-instrumentalista énekes előző zenekarával, a Leander Risinggal kiadott első két nagylemeznek egyaránt megvoltak a maguk kiemelkedő pillanatai, a velük elért országos népszerűség még pláne elvitathatatlan, és épp ezért egészen biztosak vagyunk benne, hogy az új Leander Kills projekt március 18-án boltokba kerülő, egyelőre cím nélküli lemezének a megjelenése is az idei év egyik legjelentősebb eseménye lesz modern metal terén. Pláne, hogy az eddig hallott dalok nem is rugaszkodtak el nagyon a ‘Rising hangzásvilágától – a közönségsiker borítékolható.

ØRDØG

ordog_1[1]

Az egykori Superbutt “klasszikus” tagságát újra összehozó Ørdøg 2014 végén örvendeztetett meg minket első nagylemezével, amelyen a társaság nagyjából arrafelé halad tovább, amerre már az elődzenekar 2007-es Szájon át EP-jével is elnéztek egyszer: a játék neve még mindig alternatív metal, hol húzósan, szellemesen, hol pedig kicsit sötétebb és komolyabb felfogásban, és igen, magyarul. A Tíz fekete dal az utóbbi évek egyik legjobban működő magyar nyelvű metállemeze lett, tele elsőre fejbevágó témákkal (a hangszeres játékot, az éneket és a dalszövegeket nézve egyaránt), amelyek sok tucat hallgatás után sem vesztettek az élükből, így aztán kiemelt figyelemmel várjuk, hogy Vörös András és barátai a már javában készülő folytatáson mivel is rukkolnak elő.

UZIPOV

1958579_10152075412948521_490656779_n[1]

Az Uzipov triójára sok hangzatos dolgot mondtunk már az utóbbi években: hogy “Magyarország legfaszosabb zenekara“, hogy “a nagyvárosi élet sötét, alkoholgőzös, hirtelen pofonokkal teli ridegségét [éneklik meg] hasonló kvalitású zajrock-dalokban”, vagy hogy “talán az Óriáshoz lehetne hasonlítani, már ha az Óriás részeges, bunkó és nagyon mérges lenne” – 2016 elejére pedig végre célegyenesbe ért a banda régóta esedékes második nagylemeze, és az élőben már rendszeresen hallható új számok ismeretében elég biztosan kijelenthetjük, hogy az új anyag is legalább olyan zsigeri és köpködve arcbalépő lesz, mint a Bazaltkockák volt. Ide vele!

WATCH MY DYING – 4.2

10603196_827900523910477_6319422986553860549_n[1]

Az Insane-hez hasonlóan szintén intézményes korú Watch My Dying alighanem az ország egyik legegyedibb metálzenekara. A különböző extrém alműfajokból összegyúrt, sokszor fejkapkodásra késztetően matekos formába öntött, majd Veres Gábor nehezen megfogható dalszövegei révén még tovább csavart, tényleg kuriózumszámba menő hangzásvilágú banda utoljára 2013 végén jelentkezett új anyaggal: ez volt a 4.1 című EP, ennek a folytatása érkezik idén nyáron, kézenfekvő (a banda Douglas Adams-rajongásának tudatában meg egyenesen kötelező) módon 4.2 címmel. És a legutóbbi klipes szám “disco disco party party” dalfelütése ide, diszkós dobtémái oda, ezúttal sem hisszük, hogy könnyed limonádé slágerek érkeznének majd az esztergomi urak műhelyéből.

WRONG SIDE OF THE WALL

11295640_815416618534060_2295737083205808609_n[1]

Amennyire pörgött bő 6-7 éve a Wrong Side of the Wall csapata, pont annyira keveset hallani az utóbbi időben az egykori Insane-énekes Knapp Oszkár által frontolt modern grunge-metal zenekarról – az év elején már a srácok legutóbbi háromdalos kislemeze, a Collapse or Escape is betöltötte a harmadik születésnapját, az egyetlen, 2009-es nagylemez meg lassan már iskoláskorúvá is válik… A manapság szintén ritkaságszámba menő koncertek látogatói azonban már régóta tudhatják, hogy a látszólagos inaktivitás ellenére bizony Osziék is serényen dolgoznak már a folytatáson, ami mindössze azért késik ilyen sokáig, mert a tavalyi EP terve helyett végül idén egy teljes nagylemezt kapunk majd a kezeinkbe/merevlemezeinkre. Az pedig pláne bíztató dolog, hogy az a pár új dal, amiket élőben már többször is megmutogatott a banda, határozottan az eddigi legmélyebb és legnagyszabásúbb szerzeményeik közé tartoznak.

Nagy vonalakban tehát ezt várjuk metálügyben 2016-tól, a következő héten pedig szétnézünk a könnyedebb hangzások képviselői között is. Jön még mindenféle anyag a rádióbarátabb bandáktól a progresszív rockon át az egyszálgitáros projektekig, maradjatok velünk!