Zubrowska @ IH, Pécs

Forrás: bama.hu

Az Ifjúsági Házról annyit kell tudni, hogy Pécs egyik legismertebb koncertekre szakosodott helye, a Toxic poraiból kiemelkedő Infernoval, na meg a Zionnal együtt. A koncertterem körülbelül közepes méretű, a háttérben kanapék, elől pedig jó nagy hely az aktív közönségnek, a feltételek tehát adottak voltak. Elsőként a komlói Mindennek Háttal foglalta el a színpadot, ekkorra már viszonylag nagy tömeg gyűlt össze, ez 40-50 főt jelent. Be kell, hogy valljam, eddig nem hallottam a zenekarról, így nem tudtam, mire számítsak. Kellemes meglepetés ért, mert a srácok igen korrekten tolták az It Dies Today vonalas, sok dallamos énekkel megtoldott, már-már emocore-ba hajló metalcore-t. Nagy pluszpont jár az énekes Bézsnek, szinte hiba nélkül hozta le a koncertet. Sajnos a közönség nem nagyon vette a lapot, ami talán a műfaji ellentéteknek is köszönhető, de az a 7-8 ember aki a színpad előtt volt, legalább jól érezte magát.

Forrás: bama.hu

Másodiknak érkezett a Don Gatto. A kötönség itt már jóval aktívabb volt, bár ez nagy részben a hármas egyszerű, de – főleg élőben – hatásos hardcore-jának tudható be. Bár az énekből nem lehetett sokat kivenni, így is hatalmas buli kerekedett, Acélos, a gitáros/háttérénekes nemcsak a színpadot, az egész épületet kihasználta, nem volt meglepő, ha valaki a merchpult mellett látta. Ezzel aztán végképp kellően bemelegedett mindenki az este fénypontjára. A Zubrowska előtt még át kellett rendezni a színpadot, úgyhogy mindenki kifújhatta magát, majd a beállás után elszabadult a pokol. A legújabb, Zubrowska Are Dead című albumát túráztató hatos, bár nem fért el a színpadon (a két gitáros a közönség előtt játszott), nem nagyon zavartatták magukat, és mérnöki precizitással tépték a húrokat. Külön kiemelném az új dobos, Théo Astorga játékát, eszméletlen váltásokat produkált. A hangulat pedig ennek megfelelően a tetőfokára hágott, folyamatos volt a mozgás, és itt még a hangzás is rendben volt. Az olyan dalok, mint a From Hell, vagy a Sex, Drugs, Basketball folyamatos mosolyt csaltak az arcomra, és az új dalok is nagyon el lettek találva, azt is meg merem kockáztatni, hogy itt jobbak voltak, mint lemezen. A kb. fél órás műsor után úgy éreztem, mintha egy vonat hajtott volna keresztül rajtam.

Igazából nem is tudom, hogyan összegezhetném az estét. Aki ott volt, és kifizette a mindössze 500 Ft-os belépőt, biztosan nem csalódott. Én legalábbis egyáltalán nem, sőt, kifejezetten jól éreztem magam. Az pedig külön öröm, hogy a Dél-Dunántúlon is kezd kialakulni egy komolyabb színtér, és ezzel egyre több koncert fog megrendezésre kerülni (és ebben hatalmas szerepe van az Inferno Music Clubnak), úgyhogy eseménydús hónapoknak nézünk elébe.