Rotten Sound @ Dürer Kert

Azon kevés szerencsés ember közé tartoztam, akik már korábban értesültek róla, hogy ez a turnécsomag meglátogatja Budapestet, és az már csak külön hab a tortán, hogy ennek én jobban örültem, mint bármilyen karácsonyi ajándéknak, és tűkön ülve vártam a március hatodikát. Az igazat megvallva még ilyen volumenű grindcore bulin nem sikerült megfordulnom, szóval a kíváncsiság csak tovább fokozódott bennem, és mivel két nagy kedvencem is tiszteletét tette az este folyamán, nagy reményeket fűztem egy komoly koncertélményhez. Mind a Magrudergrind, mind pedig a Rotten Sound híres élő teljesítményéről, az Exhumed pedig furkó zenéje miatt volt a jéghegy csúcsa. Minden adott volt egy remek estéhez.

ANOTHER WAY

Logisztikai okokból kifolyólag valamennyi csúszás után kezdett a magyar support, az Another Way. Gondolom senkinek sem kell bemutatni az egyik legaktívabb undergound fastcore/grindcore/powerviolence formációt, akik rövid, magyar nyelvű számaikkal képesek viharszerűen felkorbácsolni az indulatokat. Itt sem volt másképp, jóformán a semmiből robbantak elő a számok, és nem sok pepecselés lett közéjük iktatva. Máté is igyekezett minél konkrétabban korbácsolni a kedélyeket, így is hangulatot teremtve az utánuk jövő Magrudergrindnak. Egy percre sem lehetett parkolópályára állítani, megállás nélkül fel-alá mászkált, és a közönségbe vegyülve ordítozta a szövegeket. Illetve az este fő problémája már itt is felütötte a fejét, az pedig a hangosítás volt. Máté szinte az egész szett alatt kért módosításokat a hangosító pultban, de nem sikerült megoldania teljes mértékben a problémát egyszer sem. Ettől függetlenül sikerült egy szórakoztató bulit összehozniuk gyors és rövid számokkal, szóval tökéletes nyitása volt az estének.

MAGRUDERGRIND

Elérkezett az a pillanat, amit hónapok óta vártam, és nem is tudom mikor voltam ilyen izgatott koncert miatt. Mikor megláttam a két bajszos srácot és a harmadik tagot, egyben gitárost a színpadon már tényleg összeszorult az örömtől a gyomrom. A kezdés viszont váratott magára, mivel a hangosítással újfent meggyűltek a gondjaik, és nem is sikerült úgy belőni a színpadi hangzást, ahogy szerették volna, de nekikezdtek, nem akarták tovább húzni az időt, és akkor meg is indult a grind őrület a kisteremben. Egymást követték a “slágerek“, illetve a circle pit-ek, lassan kezdett a közönség is ráhangolódni az estére, és tényleg egy grindcore bulihoz méltó hangulat termett. Az egésznek az ívét az énekes mikrofonkábelének elszállása törte meg, igaz, ez is csak a zenekar lelkesedésén ejtett kisebb csorbát, mivel a közönség még így is élvezte a műsort (emberi piramis, amiből végül olyan kicsi a rakás született, aminek a tetején az énekes srác vergődött). A kábel mizéria egészen szakadásig súlyosbodott, aminek az eredménye egy teljesen vokál nélküli utolsó szám lett, viszont az este folyamán ők játszottak egyedül ráadást, és a közönség teljes mértékben biztosította őket arról, hogy így is megérte játszaniuk. Tehát a Magrudergrind aktuális szereplése felemásra sikeredett: egyrészt a zenekar részéről talán valamilyen szinten rossz élmény is lehetne, viszont az a szeretet, amit a közönségtől kaptak, azt hiszem kárpótolta őket minden galibáért.

ROTTEN SOUND

Az átszerelést követően pedig már színpadon is volt az este főzenekara, legalábbis számomra mindenképp ők voltak a headliner banda. Szerencsére még a beállás során kiderült, hogy a mikrofonkábel meghalt, így ezt gyorsan orvosolták is, viszont a színpad továbbra sem szólt úgy, ahogy a zenekar akarta, noha kifelé pusztított az egész. És a pusztító zene mellé a hangulat is gyilkossá fajult a közönség soraiban. Jószerivel mindenki megállás nélkül bólogatott, és nem kevesen vetették magukat a tömegbe sem. A setlist igencsak változatos volt a Murderworks-től a legutóbbi Cursedig mindegyik albumról kerültek elő számok. És ha már Cursed, akkor annyit hozzáfűznék, hogy a legutóbbi album dalai nem hatottak meg túlságosan, pedig nagy reményeket fűztem hozzájuk, viszont élőben azok is remekül működtek. Szerencsére a koncert elején belőtt hangzás ki is tartott a végéig, így végig maximális intenzitással kaptuk a pusztító zenét. Keijo Niinimaa énekes többször is hangoztatta, hogy vissza fognak térni, amint tehetik, illetve méltatta azt az üveg bort, (amit a koncert alatt módszeresen elfogyasztott) hogy bizony a magyar bor tényleg jó. A műsor végén pedig hiába tapsolt a közönség, nem kaptunk ráadást, helyette csak annyit, hogy mindjárt jön az Exhumed, és bizony ők is marha erősek. Azt hiszem heti egyszer legalább el tudnék viselni egy ilyen őrületet, mint amit a Rotten Sound produkált, remélem beváltják az ígéretüket, és minél hamarabb újra láthatjuk őket.

EXHUMED

Töredelmesen bevallom, az Exhumed legénységét a koncert híre előtt csak névről ismertem, de amint megtudtam, hogy ők az este fő bandája, azonnal bele is ástam magam a munkásságukba, és pozitív meglepetés ért. Abban biztos voltam, hogy nem lehet rossz zenekar, ha ezekkel a srácokkal turnéznak, és másoktól is csak jót hallottam felőlük. És bizony hallgatásról hallgatásra ette magát az agyamba a zenéjük. Nem vártam akkora show-t, mint az előző zenekaroknál, szóval csak nyugodt szemlélőként néztem az eseményeket. Ettől függetlenül viszont örültem volna egy élvezhető koncertnek, viszont hála a hangosításnak, az egész koncert botrányosan szólt. A számok jóformán kivehetetlenek voltak, és így jócskán veszített az élvezhetőségéből a produkció. Hátulról pedig egészen katasztrofális volt a hangzás. A keverőpultot nézve a helyi erő igyekezett valami soundot teremteni, de nem igazán sikerült neki. A koncert élvezhetőségén esett csorba pedig meglátszott a közönségen is, ami rohamosan fogyatkozott, egészen addig a pontig, hogy már én se bírtam tovább nézni, és meghagytam a kistermet az igazi rajongóknak, akik kitartottak a koncert végéig. Sajnáltam nagyon, mert egy jó hangosítóval ez a buli is aratott volna, de így csak egy béna lezárása volt két zseniális koncertnek. Sajnáltam valahol az Exhumed legénységét, de nem féltem őket, látnak még jobb bulikat is, és azok akik miattuk jöttek, így is kitartottak mellettük a végéig.

A lehetőséget köszönjük a Tukker Bookingnak, a videókat pedig Csigának!