Mélyre hangolt (forma)bontás a Hajón – Hacktivist/Orient Fall-koncertbeszámoló

IMG_1825

Kevés olyan zenekar van manapság, aki valami igazán újat tud alkotni, aki meg tud találni és sikeresen be is tud tölteni egy “piaci rést”. Szerda este viszont pont két olyan zenekar állt fel az A38 Hajó színpadára, akikről különösebb túlzás nélkül elmondható, hogy előttük ilyen még tényleg nem nagyon volt. Az angol Hacktivist néhány éve a metal és a hip-hop ötvözésének egészen újszerű, djent és grime alapokra helyezett felfrissítésével tört be a köztudatba, most pedig a frissen megjelent első nagylemezük, az Outside the Box bemutatásának apropóján tértek vissza Budapestre. Melléjük csatlakozott be a fővárosi Orient Fall, akik a modern progresszív metalt játsszák egy olyan formában, aminek ugyan érezhetően megvannak a külföldi ihletői, hazai viszonylatban mégis egyedülálló és kiemelkedő. Variációk a sokhúros és sokszínű metalra az ország legjobb hangzású helyén.

ORIENT FALL

IMG_1562A budapesti srácokat elég régóta nem lehetett már itthon színpadon látni, ennek ellenére este fél 9 magasságában mégis rutinos, összeszokott csapat hatását keltve, feszes összjátékkal csaptak bele a műsorukba, amely egyébként a tavaly novemberben megjelent Fractals album hivatalos lemezbemutatója is volt. Az A38-on megszokott és elvárható módon a hangzás már az OF szettje közben is a valóra vált álom kategóriáját súrolta, így aztán semmi nem hátráltatta azt, hogy a tavalyi év legjobb hazai nagylemeze méltó módon szólaljon meg élőben is. A bő 40 perces műsor szinte teljes egészében az új albumra épült, a régebbi számok közül egyedül a klipes Ravenholm került elő, na meg persze a zenekar egyik legjobb szerzeményének számító, és a nagylemezre is felkerült Ascend to the Throne, amelynek új verziójában Buzás Krisztián énekesen kívül a Subscribe-os Csongor Bálint is hallatja a hangját – ő maga a bulin nem tudott részt venni, így a dallamai csak felvételről (és a koncert talán egyetlen felróható hibájaként igencsak halkan) szóltak, eljött viszont az Orion Dawn-frontember Kovács Gábor, aki a Silhouette című dalban reprizálta a lemezen is hallható vendégszereplését. Ha már Krisztiánt felemlegettem, vokál és előadásmód tekintetében remek teljesítményt nyújtott, viszont a konferáláson még lenne némi csiszolnivaló, például a dalcímek háromszori bemondásának elhagyása – ezt az apróságot viszont egyelőre tudjuk be egyszerű lámpaláz-folyománynak. A közönség az Orient’ műsora alatt még nem mutatott semmilyen látványos aktivitást, de azért így is érezhetően pozitív fogadtatásra lelt a performansz, ami egyébként a nagylemezt nyitó Malthusian Protocol / New // Ark dalpárossal, majd egy a közönséggel közös fotóval zárult. Nálunk megint jelesre vizsgázott a zenekar, várjuk az Orion Dawnnal közös tavaszi turnét!

HACKTIVIST

Nem merném megtippelni, hány ember gyűlhetett össze a főzenekar második magyar fellépésére, az viszont biztos, hogy a nézőtér elülső felében kellően sűrű, mégis kényelmesen szellős tömeg várta a kerek egy hete megjelent Outside the Box album bemutatóját. Az angolok nagyjából fél tíz körül a lemezt is nyitó Our Time / Hate dalpárossal indították be a bulit, majd a harmadikként felhangzó False Idols hatására megjöttek az óriási éneklések is, mind a gitáros Timfy, mind pedig a közönség részéről. Továbbra is megdöbbentően erősen és vastagon, mégis kristálytisztán szólt a terem, egyedül a banda sokszor gépről bejátszott második gitársávjai hatottak egy kicsit furcsán (főleg amikor nem is a ritmus-, hanem a főtémák szóltak felvételről, mint például a friss klipes Takenben), de igazából ez sem vett el sokat az előadás élvezhetőségéből. IMG_1678A műsort végig emelkedett hangulat jellemezte, és a két MC, Ben Marvin és J Hurley megállás nélkül pörgették is a bulit, hol heves fukkmutogatásra, hol wall of death-ezésre buzdítva a jónépet (utóbbi mondjuk felszólítás nélkül is többször előjött), de Ben egy ízben a nézőtérre is leugrott, hogy aztán a visszamászáskor felrúgott italok miatt szabadkozhasson. A számlista a Hacktivist esetében is főleg a friss nagylemez anyagára épült, az első EP-t csak a zenekar nevét viselő tétel és a Blades képviselte, meg persze nyilván nem maradhatott ki Jay-Z és Kanye West közös slágerének, a Niggas in Paris-nek a nyolchúros groove-okkal erősített átdolgozása sem. Utóbbi konkrétan kétszer is elhangzott, lévén a nem túl hihető kamulevonulás és a betervezett repeta (Elevate / Outside the Box) után a közönség egyszerűen nem volt hajlandó elengedni a zenekart, és hosszú percekig követelt egy igazi ráadást is. Végül a srácok beadták a derekukat, amit az egybegyűltek újabb táncolós wall of death-ekkel háláltak meg, a dal végére pedig szép lassan már a fél első sor is a színpadon termett a banda mellett – ezt még mindig nem tartjuk követendő viselkedési formának, de meg kell hagyni, ezúttal tényleg hozzá tudott tenni még egy kicsit az ünnepélyes hangulathoz. A koncert befejeztével aztán a bandatagok a merchpultnál és a dohányzóban is készségesen dedikáltak, fotózkodtak és cseverésztek az érdeklődőkkel, amivel végképp megerősítették a róluk eddig is meglévő közvetlen, laza, szerethető zenekar képét. Soha ennél rosszabb szerda estét!

Köszönjük a szervezést és a lehetőséget az A38 Hajónak!

Koncertfotók: Mohai Viktória (galéria itt)