#Hírek
április 19.
2008. február 5.
Bullet For My Valentine, Still Remains, Skindred
2008.02.01. (péntek) – Civic Hall, Wolverhampton, UK
Fél órával a kapunyitás előtt már fiatalok százai (sokan persze pólóban) várták, hogy kinyíljanak az ajtók és elkezdődjön a bulej. A Civic Hall annyiban tér el a Wulfrun Hall-tól, hogy egy emeleti résszel is rendelkezik, így aztán minimum 800-1000 ember biztosan volt az este folyamán.
A Skindred fél 8-as, Star Wars – Birodalmi Induló intrójával indító koncertkezdése hatalmas ovációt váltott ki a tömegből és a Roots Rock Riot már bömbölt is a falakból. A hangzás már a legelejétől kezdve igen erőteljes volt, főként a dob vitte a prímet, de a basszus és a gitár is kellemes hangszínnel/erővel szólalt meg, tehát összességében azért elég jó volt a sound. Egyedül az ének volt változó, eleinte a vokálok sokkal hangosabbak voltak, mint a frontember, Benji Webbe mikrofonja. De idővel kitisztult ezen a téren is a hangzás. Láthatóan elég szép sikerük volt, mivel mindne számra egy emberként őrölt meg mindeki. A Pressure-ön volt talán a legnagyobb zúzás. Az össznépi ugrálás mindenesetre elég impozáns látványt nyújtott.
Az utolsó 2-3 számot már a ruhatárra várakozók tekintélyes sorában töltöttem mert azért mégsem akartam az egész estét kabátban lezúzni. Így viszont legalább a Still Remains kezdésére pont visszaértem és háccc… azt kell hogy mondjam, hogy úgy kellett összekaparnom az államat a padlóról! A legelsőtől a legutolsó számig egyenletesen magas színvonalú volt a koncert. Sőt! Igazából a show második felére már tényleg teljes extázisban voltam én is és a közönség is. Nemcsak a színpadon ment a zúzás, de a nézőtéren is. A circle pit-ek folyamatosan, megállás nélkül pörögtek. A hangzás egyszerűen remek volt, kellően súlyos, mégis érthető. A szinti végig nagyon előtérben volt, de mégsem volt tolakodó, abszolút erősítette a zenét. A két énekes (TJ Miller és Mike Church) pedig ismét hibátlanul hozta a tiszta részeket.
A 40 perces műsort a Worst is yet to come című remekkel zárták, én pedig egy hatalmas pozitív élménnyel gazdagodtam. Teljesen letaglóztak Still Remains-ék, lemezeiket pedig azóta is folyamatosan hallgatom.
Egy majd fél órás átszerelést kihasználva mindenki kifújhatta magát. Egész előre mentem, amíg volt erre lehetőségem, és még némi haverkodásra is maradt időm a helyi arcokkal mielőtt elkezdődött a Bullet programja a legújabb lemez címadójával, a Scream Aim Fire című dallal. Eszméletlen nagy zúzás vette kezdetét, miközben a zenéből alig lehetett érteni valamit. Kriminálisan rosszul szólt az egész. Egy nagy massza volt az egész, de főleg az ének, az teljesen érthetetlen volt, egyedül a dob szólt még úgy ahogy.
A 4words (to choke upon) után jobbnak láttam behátrálni a keverőhöz, ahonnan ugyan jobban szólt a cucc, de még így is csalódás volt, főképp a Still Remains rendkívül húzós sound-ja után. Igazából kezdett elég hamar unalomba fordulni számomra a koncert, mivel igazából semmi extrát nem kaptunk. Egy kicsit többre számítottam. Oké, néha pirotechnikai eszközökkel próbálták emelni a show látvány részét, de ezzel engem nem nagyon győztek meg, ahogy az új lemezükkel sem. Összességében a több mint egy órás koncert alatt döntő többségben voltak a The Poison dalai, de mondom, számomra hiányzott valami. Valahogy az énektémák sem ütöttek annyira, valamint egy pár számban nem is voltak rendesen kiénekelve a lemezen hallható harmóniák… Így aztán, megelőzve a gigantikus rohamot, én már a búcsúnóta alatt kivettem a kabátomat, hogy az utolós hangok lecsengése után sebtiben el tudjam hagyni a terepet és még elérjem az utolsó vonatot…
Összességében, nem voltak alaptalanok a félelmeim az estével kapcsolatban, de szerencsére a Still Remains megmentette a bulit, és igen előkelő pozíciót foglaltak el a kedvenceim listáján!
