Irtózatosan förtelmes undorító alpári pusztulat, és imádjuk

apey

Miután a múlt héten bemutatták az első klipet az idén ősszel érkező Hex albumról, az Apey & the Pea péntek este az Akváriumban szemtől szemben is a földbe döngölte a közönséget, ráadásul a friss Slaves mellett egy másik, irtózatosan böszme új tételt is az arcunkba vágtak, ami alapján lassan joggal kezdünk félni a harmadik nagylemeztől. De mialatt megpróbálunk magunkhoz térni a hallottakból, a srácok a hónap végén szépen nekivágnak az első komolyabb Európa-turnéjuknak. Alább mutatunk minden részletet.

Világosan emlékszem az első Apey & the Pea-koncertemre. 2011 áprilisát írtuk, a srácok egy vidéki klubban pár tucat ember előtt játszották az akkor még leginkább köpködős sztóner grunge-nak beillő dalaikat, a zárószámuk például konkrétan az Alice in Chains örökérvényű halandósághimnusza, a Them Bones volt. Akkor még aligha hittem volna, hogy ez a három arc egyszer a legkeményebb és leglehengerlőbb metálkoncerteket nyomja majd ebben az országban. Most, 2017-ben pedig már azt nem tudom elképzelni, hogy ez ne így legyen. Egész egyszerűen valami olyan mélyről jövő zenei gonoszságra találtak rá a srácok, amihez foghatót nem hogy itthonról, de még külföldi bandától sem nagyon hallottam. Amikor ’13 végén a Devil’s Nectar lemezbemutatón először éltem át a Judas hömpölygését, szent meggyőződésem volt, hogy ennél súlyosabb dolgot én még soha… Aztán a következő évben az Abraham megveszekedett riffjeivel csuklóból rádobtak még egy lapáttal a pokoliságra, a legfélelmetesebb pedig tényleg az, hogy még mindig tudják hova emelni a lécet: az Akváriumban az eddigi lemezek megszokott nehézsúlyú tételei és a friss Slaves mellett egy másik új, minden eddiginél aljasabb, böszmébb és förtelmesebb szörnyeteget is elszabadítottak. A bő hatperces tétel címe annyi, hogy Death, és videónk is van róla, íme:

Figyelitek Apey arckifejezéseit az utolsó téma alatt? Tényleg egyszerűen félelmetes, mintha valami nem evilági erő szállná meg játék közben, ami aztán nyilván átragad a közönségre is. Főleg most, hogy a trió már a gyorsabb, thrashes tempóktól sem riad vissza, végleg búcsút lehet inteni az ökölbe szorult arccal önfeledten bólogatásoknak: a pitekből háborús övezet lett. Persze korábban is volt példa egy-egy bedurvulásra (emlékszem, amikor a csapat először játszotta a The Late Great Satan című darabot, a reszelős zárótémára mekkorát robbant az első pár sor, én meg mekkora oldalasokat kaptam be, pedig akkor még senki nem is ismerte a számot), mostanra viszont gyakorlatilag minden egyes koncerten egy egész órára egy fortyogó katlanná válik a nézőtér. Hogy ez az egyre agresszívabb zenének köszönhető, vagy annak, hogy az utóbbi időben egy olyan fiatalabb réteg is elkapta a fémfonalat, akik hajlamosabbak egész testtel lereagálni a zenei hatásokat, nehéz megmondani. Mindenesetre minden jel arra utal, hogy a zenekar csillaga elérte a kritikus tömeget, beindult a magfúzió, és innentől már csak még durvább dolgok jönnek, minden szempontból.

Például az első Európa-turné, amit a srácok már nagyon régóta tervezgetnek, és most április végén, a második londoni fellépésük köré építve végre neki is vágnak a dolognak. Másfél hét alatt 5 ország 9 városában teszik le a névjegyüket:

04.25 – Zágráb (HR), Vintage Industrial Bar
04.26 – Lyon (FR), Warmaudio Decéives
04.27 – Párizs (FR), TBA
04.28 – London (UK), The Dev (Desert Fest 2017)
04.29 – Bolton (UK), Alma Inn
04.30 – Bristol (UK), The Red Lion
05.01 – Sheffield (UK), Corporation
05.03 – Ostrava (CZ), TBA
05.04 – Pozsony (SK), Randal Club

Azt azért nem hisszük, hogy az egész kontinensen akkorákat fognak robbantani, mint mostanában Budapesten, de hogy sokan jegyzik majd meg a nevüket egy-egy “what the unholy fuck was this!?” kérdéssel körítve, az egészen biztos. És meg is érdemlik.

Fotó: Bodnár Dávid