Irtózatosan förtelmes undorító alpári pusztulat, és imádjuk

apey

Miután a múlt héten bemutatták az első klipet az idén ősszel érkező Hex albumról, az Apey & the Pea péntek este az Akváriumban szemtől szemben is a földbe döngölte a közönséget, ráadásul a friss Slaves mellett egy másik, irtózatosan böszme új tételt is az arcunkba vágtak, ami alapján lassan joggal kezdünk félni a harmadik nagylemeztől. De mialatt megpróbálunk magunkhoz térni a hallottakból, a srácok a hónap végén szépen nekivágnak az első komolyabb Európa-turnéjuknak. Alább mutatunk minden részletet.

Világosan emlékszem az első Apey & the Pea-koncertemre. 2011 áprilisát írtuk, a srácok egy vidéki klubban pár tucat ember előtt játszották az akkor még leginkább köpködős sztóner grunge-nak beillő dalaikat, a zárószámuk például konkrétan az Alice in Chains örökérvényű halandósághimnusza, a Them Bones volt. Akkor még aligha hittem volna, hogy ez a három arc egyszer a legkeményebb és leglehengerlőbb metálkoncerteket nyomja majd ebben az országban. Most, 2017 áprilisában pedig már azt nem tudom elképzelni, hogy ez ne így legyen. Egész egyszerűen valami olyan mélyről jövő zenei gonoszságra találtak rá a srácok, amihez foghatót nem hogy itthonról, de még külföldi bandától sem nagyon hallottam. Amikor ’13 végén a Devil’s Nectar lemezbemutatón először éltem át a Judas hömpölygését, szent meggyőződésem volt, hogy ennél súlyosabb dolgot én még soha… Aztán a következő évben az Abraham megveszekedett riffjeivel csuklóból rádobtak még egy lapáttal a pokoliságra, a legfélelmetesebb pedig tényleg az, hogy még mindig tudják hova emelni a lécet: az Akváriumban az eddigi lemezek megszokott nehézsúlyú tételei és a friss Slaves mellett egy másik új, minden eddiginél aljasabb, böszmébb és förtelmesebb szörnyeteget is elszabadítottak. A bő hatperces tétel címe annyi, hogy Death, és videónk is van róla, íme:

Figyelitek Apey arckifejezéseit az utolsó téma alatt? Tényleg egyszerűen félelmetes, mintha valami nem evilági erő szállná meg játék közben, ami aztán nyilván átragad a közönségre is. Főleg most, hogy a trió már a gyorsabb, thrashes tempóktól sem riad vissza, végleg búcsút lehet inteni az ökölbe szorult arccal önfeledten bólogatásoknak: a pitekből háborús övezet lett. Persze korábban is volt példa egy-egy bedurvulásra (emlékszem, amikor a csapat először játszotta a The Late Great Satan című darabot, a reszelős zárótémára mekkorát robbant az első pár sor, én meg mekkora oldalasokat kaptam be, pedig akkor még senki nem is ismerte a számot), mostanra viszont gyakorlatilag minden egyes koncerten egy egész órára egy fortyogó katlanná válik a nézőtér. Hogy ez az egyre agresszívabb zenének köszönhető, vagy annak, hogy az utóbbi időben egy olyan fiatalabb réteg is elkapta a fémfonalat, akik hajlamosabbak egész testtel lereagálni a zenei hatásokat, nehéz megmondani. Mindenesetre minden jel arra utal, hogy a zenekar csillaga elérte a kritikus tömeget, beindult a magfúzió, és innentől már csak még durvább dolgok jönnek, minden szempontból.

Például az első Európa-turné, amit a srácok már nagyon régóta tervezgetnek, és most április végén, a második londoni fellépésük köré építve végre neki is vágnak a dolognak. Másfél hét alatt 5 ország 9 városában teszik le a névjegyüket:

04.25 – Zágráb (HR), Vintage Industrial Bar
04.26 – Lyon (FR), Warmaudio Decéives
04.27 – Párizs (FR), TBA
04.28 – London (UK), The Dev (Desert Fest 2017)
04.29 – Bolton (UK), Alma Inn
04.30 – Bristol (UK), The Red Lion
05.01 – Sheffield (UK), Corporation
05.03 – Ostrava (CZ), TBA
05.04 – Pozsony (SK), Randal Club

Azt azért nem hisszük, hogy az egész kontinensen akkorákat fognak robbantani, mint mostanában Budapesten, de hogy sokan jegyzik majd meg a nevüket egy-egy “what the unholy fuck was this!?” kérdéssel körítve, az egészen biztos. És meg is érdemlik.

Fotó: Bodnár Dávid