2012. február 9.
A decemberi/januári pangást követően igazi koncertdömping a február, hiszen talán még soha nem volt olyan hónap a budapesti koncertéletben, amikor ilyen mértékű áradat ért volna el bennünket. És igen, ennek örülünk, annak meg pláne, hogy mindez nem csak az élvonalba tartozó csapatok hazai fellépéséire vonatkozik, hanem az underground legsötétebb bugyraira is. És pont emiatt döntöttem úgy, hogy írni fogok az év első minőségi földalatti bulijáról, ami jelen esetben a dán Hexis és a svéd This Gift Is A Curse fellépését jelenti.
Mielőtt azonban belekezdenék elnézést kell kérnem tőletek, mivel az általam indított, az underground fellendülését és népszerűsítését szolgáló cikksorozat – az alábbi is beletartozik – legutóbbi beígért beszámolója elmaradt. Részemről közbeszóltak az anyagiak, illetve a kezdődő vizsgaidőszak is óva intett a mexikói Here Comes The Kraken első budapesti koncertjétől. Remélem, mihamarabb be tudom majd pótolni, de most lássuk mi is történt hétfő este.
Alig ocsúdtam fel a Sights & Sounds vasárnapi fellépéséből a Tukker Booking máris a Szabad az Ába édesgetett, ugyanis a szombati Deafheaven warm-up partyként meghirdetett esemény igazi csemegének ígérkezett azok számára, akik egy kicsit is élik a black metal – legalábbis számomra – egyetlen járható és modern ágát jelentő irányzatot. Noha a fellépők muzsikája erősen meg volt mérgezve a hardcore, illetve d-beat legsötétebb jegyeivel (Integrity, Cursed, Disfear, Catharsis), de alapvetően a korai Mayhem – Darkthrone – Burzum trió lehetett az, ami a legnagyobb hatást gyakorolta az este külföldi fellépőire, de mielőtt mélyebben beleásnánk magunkat nézzük meg a két magyar delikvenst is:
A négytagú zenekarról a koncertet megelőzően semmiféle információval nem rendelkeztem, de, ahhoz képest, hogy egy mennyire friss felállásról van szó kifejezetten elismerésreméltó volt, amit műveltek. A technikás death Lion For Lambs romjain alakult From The Mirror It Crawls Out zenéje leginkább a black metalként jellemezhető. Noha a temérdek death hatás mellett Bertalan tiszta énektémái igyekezték még változatosabbá tenni a produkciót, ami élőben elment, de nem lennék benne biztos, hogy ez egy felvételen is megállná a helyét, pláne, annak tükrében, hogy az extrém megoldásainak változatossága bőven gyönyörködtett, Iced Earth hatások ide vagy oda. Egy ügyes dobossal, egy magabiztos gitárossal és egy szigorú basszusgitáros hölggyel bíró zenekar jó úton jár és mindamellett, hogy a klasszikus csapatok hatottak rájuk leginkább minden bizonnyal a legmarkánsabban továbblépni, legalábbis az én szemben csak akkor lesznek képesek, ha kicsit több modernséget varázsolnak a zenéjükbe, de ha látták az este többi fellépőjét is, akkor biztos vagyok benne, hogy inspirációban nem lesz hiány. (Tipp: a frontember ne menjen át folyamatosan alpáriba, mert nem áll jól a zenekarnak.)
Akarom mondani Wasted Struggle. Az első, ami feltűnt, hogy mégis mit keres Máté a színpadon nyakában a szokásos bűn ronda szépségével. Hát igen, ekkor derült ki, hogy a Hawas fedőnév alatt fellépő csapat gyakorlatilag nem más, mint a Wasted Struggle. Miután a Torn From Earth lemondta a fellépést a Wasted’ nyilván a szombati Deafheaven előtti koncertre akarta inkább csábítani az embereket, ezért dönthettek úgy, hogy álnév alatt tolják majd a már tőlük megszokott alvilági crust mocsok hardcore-t. Sokszor láttam már őket élőben és meg kell, hogy mondjam, hogy sajnos rendre változó teljesítményt szoktak nyújtani. Láttam tőlük kifejezetten húzós, de kevésbé izmos fellépést is, még, ha többnyire az előbbiek is voltak többségében. A nehézkes behangolást követően, azonban most egy meglehetősen feszes kis szettet láthattunk, ami főleg a Void tételeire épült, de pár új dal is előkerült. Pontos és kellően krászt volt, egyedül a közönséggel való kommunikáció hagyott több ízben kívánnivalót maga után és ezt nem először érzem így velük kapcsolatban.
Furcsa mód a két főzenekar közül a This Gift Is a Curse volt az, amelyik inkább lázba hozott az előzetes hallgatások tükrében. Az események a következő sorrendben zajlottak: a behangolást követően elhelyeztek négy piros fényű lámpást a színpadon, majd JJ, az énekes a sarokba kuporodva önmagát és pár „hullazsákból” kihúzott leplet bekent cipőpasztával és szétdobálta őket a színpadon. Itt ugye Dead neve ugrott be elsőként, aki hajdanán a koncertek előtt elásta ruháit a föld alá, hogy a fellépés előtt kiásva az abból áradó szag kellő hatást keltsen. Visszatérve; az ezáltal elénk táruló kép és szaghatás már önmagában elismerésreméltó volt, mire elkezdődött a zene is. Tömény, kíméletlen és nyers energiával átitatott modern black metal volt az, amit hallhattunk. Pár huszonéves srác önmagából teljesen kikelve pusztította el a Szabad az Á színpadát. Gondolkoztam, hogy egy EP-vel rendelkező banda, hogyan érheti el, hogy ennyit turnézzon. Hát így. És jó hír, hogy a zenekar hamarosan kiadja bemutatkozó nagylemezét, amelyre nagyon oda kell majd figyelnünk. Robbantani fog.
Aztán az ember, amikor már azt hitte, hogy ennél úgysem lesz jobb a következő zenekar csináljon is bármit… na akkor jött a dán Hexis. Vidáman beálltak, belőtték a négypaneles stroboszkópot a dob mögött, aktiválták a füstgépet és a legnyersebb black metal riffjiket a legenergikusabb hardcore zenekar módjára adták elő. A Converge dominancia egyértelmű, ami mellé odajön az olyan hipszter black bandák hatása, akik annyira hipszterek voltak, hogy már, akkor ilyen jellegű zenét játszottak, amikor még azt se tudtuk, hogy mi jelent ez a szó. A lilás és fehér fényekben pompázó koncerttéren hiába próbált az énekes Filip némi mozgást kezdeményezni az emberek többnyire az álluk keresésénél lemaradtak. Sőt, az alig húszperces, de csak ettől igazán maradandó és nem ellaposodó élményt nyújtó Hexis (ellentétben egyébként a This Gift Is a Curse szettjével) így megcsinálta eddig az év legjobb buliját. Kedves Tukker Booking, várjuk őket vissza!
Addig is ne feledjétek, hogy ma minőségi indie/hip-hop csapás a Dürer Kertben, szombaton pedig Deafheaven a Trafikban! Készüljetek és változatlanul menjetek el minél több bulira!
